Korondi Kulcsosházak

               ★★★

  • +40 745 630 020
  • office@kkh.ro

     

     

     

     A kerámiájáról híres nagyközség, Korond központjában, a főúthoz közel, de mégis csendes, zöldövezetben  24 férőhelyes szálláslehetőséget ajánlunk egész évben vendégeinknek.

    Neve azért lett Korondi Kulcsosházak mert a telken négy összkomfortos téliesített épület található, melyek külön-külön is funkcionálisak de egy egységes egészet alkotnak.

               -három egyforma  vendégház (kulcsosház –apartman) mindenikében 2 háromágyas szoba, felszerelt konyha-nappali és fürdőszoba van. Az árnyas teraszokon kipihenhetik a túrázások fáradalmait.

               -a negyedik ház  emeletén két külön bejáratú 3 ágyas szoba, saját fürdőszobával, gyönyörű kilátással a természetre, földszintjén 30 férőhelyes rendezvényterem, felszerelt konyhával, mosdóval, wc-kel.

    A kulcsos háznak nincsen állandó személyzete, éppen ezért  az Ön és Családja nyugalmát senki sem zavarja meg. Alapfelszereltségéhez felszerelt konyha, hideg-, meleg vizes zuhanyzó, wc, ebédlő-nappali és hálószobák tartoznak. Edények, tányérok, evőeszközök, valamint takarók és ágyneműk biztosítva vannak.   Érkezéskor a szállás elő van készítve a vendégek fogadására, távozás után a takarítást elvégezzük.

    Zárt udvarban, kijelölt helyen biztonságos parkolás az autóknak.

    A zöld övezetben grillezési, bográcsozási lehetőség van, amihez minden kellék (fedett grillező, kijelölt szabadtéri tűzhely, tárcsalap, bogrács, bográcsállvány) rendelkezésükre áll, a hozzávalók a közeli jól ellátott élelmiszerüzletekben és húsboltban beszerezhetők.

    Gyerekeknek, fiataloknak játékok, tapasztalatban gazdagabbaknak (idősebbeknek) az aktív pihenés kellékei biztosítottak, a természet közelsége számos szórakozási, kikapcsolódási lehetőséget kínál.

    Minden szobában és a rendezvényteremben 50 csatornás kábeltv működik, nem maradhatnak le a kedvenc sorozataikról vagy sporteseményükről.

    A szálláshely teljes területén ingyenes Wifi áll a rendelkezésükre.

    Kellemes, nyugodt környezetben ajánljuk vendégeinknek szálláshelyünk ízlésesen berendezett szobáit, melyek gyerekes családok, párok, baráti társaságok, üzletemberek és egyéni utazók számára egyaránt ideálisak.

    Ön maximális kényelemre számíthat, ha nálunk tölti az éjszakát.

    Térjen be hozzánk, szívesen látjuk Önt vendégül!

    Hangulatos szálláshelyünk az Ön kényelmére szolgál, hogy csendes környezetben Ön teljesen ellazuljon és a napi gondokat mihamarabb elfelejtse. Célunk olyan szolgáltatásnyújtás, amelyet Ön bizonyára nem felejt el, és reméljük visszatérő vendégünk lesz!

    Házigazdáik: Gáll Tibor-Sándor és Emma mindig rendelkezésre állnak, hogy folyamatos  tanácsadással  segítsenek a szabadidős lehetőségekben.

    Látogasson el hozzánk, legyen a vendégünk! 

     

    Korond

    A Wikipédiából:
    Korond (románul: Corund) község a romániai Hargita megyében. A Sóvidék legnevezetesebb települése, iparművészeti, idegenforgalmi és művelődési központja.

    Fekvése

    A falu Székelyudvarhelytől 26 km-re északnyugatra a Korondi-medence déli szélén a Korond-patak völgyében, a Kebeled-, az Észak- és a Súgó-patakok találkozásánál fekszik a 13A országút mellett. Nyugaton Felsősófalvával határos, a két település között folyik a Határ patak, keleten a Firtos-hegy, a Kalonda domb és fennsík határolja.

    Nevének eredete

    Murádin László kutatásai szerint neve valószínűleg a magyar korom szó -d képzős származéka. A falun átfolyó Korond-patak neve is régen Korom-patak lehetett. Mások szerint a Korond településnév a magyar korong, korongolás szóból származik.

    Története

    A hagyomány szerint a falu első házai a Korondi-hegyen, a Szállás nevű határrészen épültek. 1333-ben Kurund néven említi először a pápai tizedjegyzék, amikor a falu papja, Péter, 2 banálist fizetett, de 1334-ben az egyházi adó csak 1 régi banálist tett ki.

    A középkorban, a mezőgazdaság mellett, több korondi család számára az egykori sófalvi felszíni fejtésű bánya és a só értékesítése nyújtott megélhetési lehetőséget. Azonban, az 1562-es székely felkelést követően a szabad sóhasználati jog megszűnt, és ekkortájt kezdtek a korondiak egyéb szakmák, így a fazekasság felé irányulni.

    1613-ból rendelkezünk először írásos adattal a korondi fazekasságról, ekkor az udvarhelyi fazekas céh kontárkodással vádolta a korondiakat. A későbbi évtizedekben több fejedelmi rendelkezés is készült az udvarhelyi fazekasok védelmében, de a korondiak ezeket nem tartották be, sőt bővítették a termelésüket, így pld. 1667-ból már kályhacsempe is fennmaradt. 1750-ben gróf Gyulaffy László, erdélyi kancellár, korondi birtokos, biztosítja a korondi fazekasoknak, hogy évente 4 vásárt tarthassanak Korondon, ahol szabadon árusíthatják termékeiket. 1820-ban a fazekasok száma 50 körüli.

    1831-ben a Firtos várához közeli Táborhelyen, a Keselyű-tető és Péter-hegy közötti kb. harminc lépés átmérőjű területen jelentős aranyérme-lelet került elő. Az érmék a 7. századból valók, a bizánci császárok pénzei. Feltételezések szerint a Küküllő térségében ekkor avar központ lehetett. Az avar közösségeknek 631635 között régészeti hagyatékai maradtak. Az avarok, várkunok népéről feltételezik, hogy később székelyeknek nevezték őket.[forrás?]

    A 19. század végén elterjed a mázas kerámia. 1893-ban 367 fazekas dolgozott a faluban. Az értékesítés kezdetben a közelebbi vidékeken történt, később átterjedt a Kárpátokon túlra is. A piaci terjeszkedést az Ausztria-Magyarország és Románia között kirobbant vámháború (1881–1891) rövid időre megtorpantotta. Az 1893-ban alapított székelyudvarhelyi Kő- és agyagipari szakiskolába korondi fazekasok is beíratták gyerekeiket, de ők maguk is részt vettek rövidebb (általában 8 hónapos) tanfolyamokon, így próbálva fejleszteni mesterségbeli tudásukat. Ugyanebben az évben alakult az első fazekas üzem Korondon, Gáspár Gyula vezetésével. A mázas edények gyártásának elsajátítása nagyobb jövedelmet biztosított, de az idők folyamán, a munkavédelmi előírások elhanyagolása miatt is, a máz alapanyagaként használt ólom-oxid az egészségkárosító hatása miatt fog keményen visszaütni.

    A faluhoz közeli Árcsó borvízforrás mellett a 19. században épült ki a Korondi-fürdő, amely egyike volt a három leghíresebb székelyföldi gyógyfürdőnek. Orbán Balázs beszámolója szerint a fürdőnek ötszáz férőhelyes panziója volt. A vendégek zöme a parajdi kisvasút (1909-ben napi négy vonatjárat közlekedett a Budapest–Parajd-útvonalon) végállomásáról lovas fogaton jutott el Árcsóra.

    A falunak 1910-ben 3752, túlnyomóan magyar nemzetiségű lakosa volt. 1992-ben 5097 lakosból 4629 volt magyar, 455 cigány, és 13 román. A trianoni békeszerződésig Udvarhely vármegye Parajd járáshoz tartozott. 1913-ban Korond városi rangot igényelt a központi hatóságoktól, de nem kapta meg.

    A 20. század elején a faluban egy – érdekes módon nem kerámiával foglalkozó – üzem működött: az aragonitgyár (1910–1962). Emellett, voltak itt fűrész- és gabonamalmok, olajütők és posztóványolók, amelyek a falu és szűk környezete igényeit elégítették ki. Sokan a háztáji gazdálkodásból (kukorica, burgonya, búza, zab, len, kender, zöldségek, gyümölcsök termesztése), állattartásból (tehén, juh, kecske, , disznó, baromfi), vagy a tapló feldolgozásából (sapkák, dísztárgyak) biztosították megélhetésüket. A szőttesek, varrottasok, szőnyegek készítése is majdnem kizárólag helyi igényeket elégített ki.

    A trianoni békeszerződés Korondnak, Erdély többi magyar településének zömével ellentétben haszonnal járt, mert most már szabadabban tudta értékesíteni kerámiatermékeit a román ókirályságban, a „Regátban”. A termelés nőtt, és a kézművesség mellett megjelent a modern gyáripar is.

    1924-ben vashámor létesült Korondon, amely 1930-ig működött.

    1929-ben előbb Bertalan Áron („Bertalan és Kacsó”), majd Katona Sándor („Katona Üzem”) alapított magántulajdonú kerámiagyárat. 1936-ban létrejött egy harmadik, rövid életű gyár, Patria név alatt, kívülről jött tőkével és tulajdonosokkal.

    A II. bécsi döntés után Korond 4 évig Magyarországhoz tartozott. Az akkori útépítések céljára a falu mellett kőbánya működött. Ebben az időszakban hitelszövetkezet, gazdakör, Hangya Szövetkezet alakul, és Szepesi Mihály miniszteri tanácsos kezdeményezésére létrejön a magánfazekasokat tömörítő „Szepesi Szövetkezet”.

    A kommunista hatalomátvétel után néhány évvel, 19491950 között államosították a Bertalan és Katona Sándor üzemeket, de kisiparosok helyzete is nehezebbé vált.

    A helyzet lassan kezdett javulni, és ezt tükrözi, hogy a lakosságszám az 1956–os 3629-ről (amely még mindig kevesebb, mint az 1910-es lélekszám!) 1959-re 5092-re emelkedett.

    Ezzel egy időben történt a „kollektivizálás”, a parasztgazdaságok erőszakos felszámolása és mezőgazdasági termelőszövetkezetbe szervezése. A téeszesítést a kommunista hatalom egyes helyi lakosok segítségével végezte, ami alaposan felbolygatta a falu közösségi életét.

    A kommunista időszaknak pozitívumai is voltak, például a falu 1961-es villamosítása, egy évvel később a falun áthaladó országút korszerűsítése.

    1962-ben elkezdődött az üzemekben a fekete kerámia gyártása. A faluban 1968-ra már központi üzletház, szódavíztöltő, háztartásigép kölcsönző, fényképészet, rádió-tévéjavító, harisnyaszem-felszedő műhely, szabóság és pékség működött.

    1974-ben megépült az új, korszerű kerámiagyár. Az 1989-es romániai forradalom után a kerámiagyár Vestra néven részvénytársasággá alakult, de a termelés fokozatosan csökkent, a kilencvenes évek közepére le is állt.

    A nyolcvanas évek elejére megépült az egészségügyi rendelő, új postahivatal, egy újabb óvoda, új művelődési ház, és egy tömbház is.

    Újabb beruházások csak a rendszerváltás után történnek: a román postahivatal bankfiókot, a Takarékpénztár helyi képviseletet nyitott. Megépült a Lőrincz Mártonról elnevezett sportcsarnok.

    A 2004-ben elnyert SAPARD pályázat pénzeiből megépítették a csatornázási rendszert és tisztítóállomást. 2005-ben, szintén pályázati pénzekből megépült a Tudás Központ, amely széles sávú internetezési lehetőséget is biztosít.

     

     
    Látnivalók
    • Híres fazekasfalu, vasas-kénes gyógyfürdővel, négy borvízforrással.
    • A korondi székelyek nem csak arról voltak híresek, hanem, a tapló feldolgozás igazi nagy mesterei. Sapkát, kalapot és dísztárgykat készítettek a taplóból. Itt érdemes a gyergyószentmiklósi televízió televízió Gyergyó tv felvételeit megnézni.
    • A régi római katolikus templom építési éve nem ismert, valamikor az ún. román építészeti korban épült, 1533-ban gótikus stílusban átalakították. Ekkor Szent Bertalan volt a templom védőszentje. 1568-ban az unitáriusoké lett, és csak 1716-ban került vissza a katolikusokhoz. 1720-ban felújították. Közben a megmaradt katolikusok 1648-tól egy kápolnát használtak. Az 1700-as években Atyhával közös volt a plébánia, Korondnak 1743-tól van saját, külön papja. A faluban katolikus elemi iskola működött, ezt a román hatóságok 1924-ben bezárták. 1910-ben új római katolikus templom építése kezdődött meg, amelyet egy év múlva szenteltek fel Jézus Szent Szíve tiszteletére és 2011 nagy átalakításon esett át, mint kívül, mint belül. A régi gótikus templom néhány köve ennek a kerítésébe van beépítve.
    • Unitárius templomát 1720 és 1750 között átépítették, 1821-ben,1971-ben és 2011-ben megújították
    • A templommal átellenben Falumúzeum található.
    • A falutól negyedórányira a parajdi országút mentén 535 m magasságban állt egykor Korondfürdő, melyet 1729-ben említenek először, 1890-ben birtokosa Gáspár Gyula, aki 1892 és 1900 között jelentősen kiépítette. 1938-ban a fürdő csődbe jutott, fenyőfáit kivágták, épületeit lebontották. A helyet ma Árcsónak nevezik, amely sóskútjáról, forrásüledékeiről és borvízforrásairól nevezetes.
    • A Barátok kertje nevű helyen egykor kolostor állott, ahova 1783-ban költöztek a minoriták Firtos-hegyi kápolnájukból. Helyén malom van.
    • A falu határában aragonitot bányásztak 1911–1963 között.
    • Az országút mellett állandó kirakodóvásár van a falu termékeiből.
    • Korondon nagyon sok, szép, fából faragott székelykaput lehet látni. Egykor nagyon szép gyönyörű táncokat jártak Korondon, az idősebbek még most is ismerik ezeket. A korondi, sóvidéki táncokat szerencsére távolabbi vidékeken is tanulják, járják, mint amilyen a gyergyócsomafalvi gyerekek tánca. A korondi táncok mellett nagyon híresek a Felsősófalva táncai, melyeket sokszor egyszerűen sóvidéki táncoknak is neveznek, ilyen például a Bartók Együttes tánca.
    • a magyar nyelvű Korondi Középiskola előtt Miholcsa József "Erős várunk nékünk az anyanyelv" című monumentális térkompozíciója, amely "bronzba öntött" harminc jeles magyar íróval jelképes irodalmi parlament.
    • Korond jelentős turisztikai látványosság, mint Sóvidék többi települése is.

     

     

    Korondról Orbán Balázs szerint

    Korond. E falu népe, foglalkozása. A katholikusok régi temploma. A Likaskő. Nagy völgy. Móricz köve. Sólyomkő. Fügevára. A korondi fürdő, borvize, fürdője, sósfürdője, berendezése, gyógyhatása, társasköre, kirándulásai. Az Árcsó. A Rakodóhegy.

    Korond a Firtos aljában a Korond-vize és Észak pataka egybefolyásánál fekszik. Udvarhelyszéknek nagyságban e második faluját* katholikusok és unitariusok lakják. A Nyikó és Gagy vize, s mellékpatakainak völgyületeiben kizárólagosan uralkodó unitárius vallás csak ez egy faluban tudott gyökeret verni a Só-vidéken, itt már reformatus világ kezdődik, s Korond az itt kezet fogott egység és háromság hivőknek utolsó véghelysége.

    A havas alatti Korondnak kevés müvelhető földje van, de terjedelmes havasain annál több legelője, s azért a marhatenyésztés főtenyéző itt, és a fazekas mesterség, mert Korondon minden ember fazekas is; itt készülnek azon mázatlan s hallatlan olcsó cserép edények, melyek az egész Székelyföld (kivéve Csikot) konyhakellékeit fedezik; nyikorgó szekereiken százezreit hordják szét a korondiak ezen gyártmányuknak, s azt rendszerént nem pénzért, hanem gabonáért adják el. Faluról falura, vásárról vásárra menve, élénk cserevásárt folytatnak, s gabonát visznek haza a havason szénacsinálással foglalkozó családaiknak. A falu között lefolyó Korond vizén sok fürész- és lisztelő malom van.

    A korondi katholikus templom igen szép régi épület, az ujabbkori elferditések daczára is fellehet ismerni, hogy az az átmeneti korszak (románnak a gótba) tisztes műve; szentélyzáródása polygon, csillagboltozatának gerinczei két horony közé helyezett hatszög pálcza tagozatával ékesek, s azok különbözőleg idomitott (emberfő, makk, kehely) gyámkövekre (Consolen) nyugasztvák. Szentségház fülkeje is van, melynek körives nyilatát kéthenger tagozat szegélyzi. Diadalive körives. A hajó egészen át van alakitva, ugy az egyháznak minden ablakai kiszélesitve. A templomon lévő mind három ajtó különböző idomokat képvisel, mert déli oldalajtaja körives, nyugati főportaleja egyszerü kajács szegélyezte csucsives, segrestye ajtaja pedig elcsapott lóherivvel alakult, s bár semmi felirat vagy évszám fel nem fedezhető, de a felemlitém épitészeti idomok kétségtelenné teszik, hogy az a XIII-ik század vége felé épülhetett s igy székelyföldi régi egyházainak között nem utolsó helyen áll.

    A korondi unitarium templom ujabb épület; de van egy 1773-ban öntetett harangja, melyet Homorod szt.-mártoni Biró Sándor öntött, mivel pedig Atyhán is van ily nevü egyén által 1720-ban öntött, másik harang azt kell hinnem, hogy két Biró Sándor, apa és fia voltak harangöntők, mely mesterség mindenütt egyes családokhoz lévén kötve, ily harangöntő család lehetett ez a Biró család is, e pedig megczáfolja egyszersmind a szászok azon vádját, hogy a magyarok között harangöntő soha sem lett volna.

    Korond emelkedésére pénzforgalmat előidéző fürdője mellett nagyba foly be országos négy sokadalma, melyek jan. 25-ére, máj. 13-ára, jul. 4-ére és aug. 25-ére esnek. Ezen vásárok régen a szt.-demeteri kastélyhoz tartoztak, azoknak ide való áttételét Gyulafi László eszközölte ki, s azért azok hármának jövedelme a fürdő birtokosáé (jelenleg Dózsa Elek utódaié), a májusban tartott negyediké pedig Korond községét illeti.

    A délirányból lefolyó Korond vize völgyében ott, hol a Kalonda patak belé szakad, van a Likas kő. Egy kőkoporsó alaku egészen átlyukasztott nagy szikla darab, melyet a rege szerént Tartod tündérei ejtettek oda le, mint fennebb látók.

    A falutól északkeletre lévő Nagy völgyen Észak pataka törtett le. Ezen fürészekkel, s szétszort pajtákkal élénkitett völgy a legszebb és legregényesebb helyek egyike; a hegyek oldalaiból szeszélyes alaku sziklaszálok lövelnek ki, mint a Moricz köve, Solyomkő, hol most is solymok költenek; a völgytorkolatnak baloldalán pedig Nagyvölgyvára, vagy fügevárának félelmes sziklacsucsa emelkedik fel. E hegy földalakulási tekintetben is igen érdekes.

    A magasabb déli csucson látszó régi épitkezések nyomai, s a hegyormot keletről körülfutó mély sánczolat mutatja, hogy itt ugyan csak volt régen egy vár, mely a hagyomány szerént Firtosnak alárendelt, ezt Tartoddal egybekötő vára volt. Fügevár csucsát, az alantabb fekvő északi csucstól függőlegesen lemetszett sziklafal választja el; e szikla aljában félelmes üregek, roppant sziklarepedések tátongnak, ravasz rókák és borzok buvhelyei, mély craterszerü üregek, s körülte kupidomu szirtszálok, melyeknek tetejéről idomtalan nagy fák nőttek ki, borzasztóan szép, s megdöbbentően festői zür; rémletes sziklaomladvány, mely között remegve, s még is elragadtatva, visszariasztva s mégis vonzódva lépdel a vándor.

    Ki Korondon megfordul, annak ajánlom, hogy Fügevár meglátogatását el ne mulassza, mely ily alakzatokat, ily képleteket bizonnyal ritkán lesz alkalma láthatni. E hegy oldalában van a Bonis pinczéjének nevezett kis sziklaüreg is, hol a hagyományok szerint egy Bonis nevezetü ember lakott.

    Korondnak azonban legfőbb nevezetessége fürdőjében van, mely a falun alól negyed órányira a Korondvize balpartján fekszik. Ez egyike legjelesebb és legszebb fekvésü fürdőinknek. Magas fák árnyába vannak elrejtve azon otthonias küllemü tornáczos házak, melyekbe közel 500 vendég szállásolható el.

    Lenn a patakmarton egy barátságos kinézésü, házaktól körül vett, terebélyes fáktól árnyalt négyszög tér van, a fürdő vendégek kedvencz gyül- és séta helye. Ennek nyugati oldalán a Lopágy nevü hegyaljában fakad fel a korondi borviz, mely szerény faküpübe (kutfoglalvány) buzog fel,*

    E forrást többen észlelték. Vajna fürdői orvosnak 1853-ban tett jelentése szerint 24 óra alatt 870 pintet ad. 8–9 R. fok hideg, vize főként helyben jó, iható; kevéssé csipős: alkatrészei szénsav, kénvas, kevés keser.

    Dr. Pataki menynyileges vegybonczolása szerint egy polgári fontban:

    Kénsavas szikélegből 1,20
    Szikhalvagból 0,30
    Szénsavas szikélegből 0,80
    Szénsavas mészélegből 4,40
    Szénsavas keserélegből 1,60
    Szénsavas vasélecsből 0,20
    Timföldből 0,30
    Kovasavból 0,18
    Öszvesen 8,98 szemer
    Szénsavból 25,60 k. h.

    Hévmérséke+10°R. Aránysulya 1,0020

    Alapitását e fürdő gr. Traunnénak köszönheti, ki a szent-demeteri jószághoz tartozó fürdő emelésére igen sokat tett. 1830-ban már igen látogatott volt. Most Dózsa Elek utódai birják, kik szintén igen sokat áldoznak e fürdő czélszerü berendezésére. pedig ez eléggé nem méltányolt gyógyforrás egy a maga nemében, mely a hires gleichenbergi forrást előnnyel helyettesiti; gyenge-mejüek, szárazbetegségre hajlandók, sőt még azok is, kik már vért pöknek, megrögzött tüdőbajokban, kezdődő lép- és májdugulásokban csudahatásu, s nem egy halálra itélt nyert itt életet és felüdülést. Vizét reggel éhgyomorra szokták (a gyengébbek kecske tejjel) inni.

    Ásványos forrásokban különösen gazdag Korond. Az ivóforrástól alig 30 lépésnyire más két igen bővizü forrás van, egyiket hideg fürdésre, a másikat melegítve használják, e czélra egy csinos svájczi izlésben épült s több jól berendezett fürdő szobával ellátott ház épült az utóbbi időkben.

    E mellett van Korondnak a fürdővel szemben lévő hegyoldalban sósfürdője is, mely minden sósfürdőink között leghidegebb (13 R. fok) és leghatásosabb.* Itt is vetkező szobákkal ellátott csinos fürdőmedencze van, s minden félórában induló szekerek szállitják csekély bérért fel a fürdeni akarókat.

    Korond egészen magyar fürdő, s mig Előpatak és Borszéken nagyrészt külföldiek szoktak egybejőni, akkor itt a magyarság seregel össze, nem azért, mint ha rosz máju és szükkeblü ember sok lenne köztünk; hanem inkább azért, mert itt fesztelen magyar élet s kedves hazafias vendég koszoru szokott lenni, mert a vidék valójában vonzó, meglepően szép, s igen sok tekintetben érdekes, a mennyiben a természet megragadó szépséggel, az emberek mult dicsőség emlékromjaival kedveskednek.

    A fürdő fekvése megragadóan szép, felette nyirfával benőtt oldal emelkedik, ennek tetején mint a bércznek óriási zöld bokrétája, egy szép kerek erdő pompálkodik, két felől pedig két gyönyörü alakzatu trachytcsúcs; balról a várromtól koronázott Firtos; jobbról a szépalakzatu Fiastető, melynek tetőcsucsán mint büszke sasfészek trónol Atyha, hazánknak legszebben, s legmagasabban fekvő faluja. Képünk ez oldalt mutatja.

    A korondi fürdő, hátterében Atyhával és a Firtossal.

    A korondi fürdő, hátterében Atyhával és a Firtossal.

    Szemben gyönyörü alakzatu, már itt ott fenyvessel nőtt hegysor, oldalán a felbuzgó sósforrások lerakodásának csillagványos leplével, tetején a Hollókő festői sziklatornyaival, és ezen nagyszerü hegykeret közt a legkiesebb völgy, melyen a zajos Korondvize kanyarog át, melynek partjain barátságos, s regényes kinézésü faluk (Korond, a két Sófalva) kaczérkodnak; mig lenn a völgytorkolatjánál Parajd sóhegyei, mint márványbérczek, csillognak a nap ragyogó sugárözönében, s menyi érdekes kirándulás kinálkozik itt a vendégeknek. Ott van Korondnak már ismertettem szép vidéke, ott van a legnagyszerübb kilátást, a legérdekesebb romot felmutató Firtos, ott van a Hollókő, és ott tovább Tartod vára; ott a parajdi sóaknák és ott a fürdőtől alig tiz percznyire Árcsó, a szerzeteseknek (minoritáknak) most elhagyott, de azért kedves sétányokat, árnyas lugasokat ajánló tanyája, és ott van azzal szemben a legmeglepőbb természeti jelenség, a Rakodó hegy.

    Az országguttól alig 50 lépésnyire egy leforditott teknő alaku, körülbelöl 70-80 láb magaságu dombocska emelkedik, mely szeszélyes alakjával, s ragyogó szinpompájával magára vonja a figyelmet, és méltán, mert az a legcsudásabb alakulás, legbámulatosabb teremtménye egy forráskának. Forráskának? Igen, forráskának, egy sósforrásnak, mely e dombtetején fakad fel, melyet az százezred évek türelmével, ragyogó gyémánttalapul (piedestál) rakott le.

    Ugy kell lenni, hogy e forrás mészkőzeteken szivárog fel, s vegytartalmánál fogva felolvasztja annak alkatrészeit, s mig a domb tetőlapján és oldalain elterjedő cseppjei elpárolognak, addig a szilárd anyagok vékony rétegekbe rakodnak le, ekként e domb minden nap láthatatlanul gyarapodik, nagyobbodik. És ezen csudáson alakitó forrás folyékony kőanyagját nem csak lerakja, hanem azt győnyörűen ki is szinézi; ugy kell lenni, hogy e forrás nem csak sós, hanem ércztartalmu is, mert lerakodott rétegei a legváltózékonyabb szinvegyületben cserélkőznek; van ott szép átlátszó világosszöld, előjön a szép cárminveres, a kiáló bibor szin (mit vas és gálicz idézhetnek elő) van ott ragyogó fekete, hófejér, sárga és viola szinü réteg, néha e szinek összekeverve, a legszebben eredzett márványt utánozzák; másutt elmosódva a legszebb selyemkelme képleteit mutatják fel, s köztük a legszebb lapu és virágkövületek fordulnak elő. Ezen gyönyörü szinvegyületű, ezen kristályként ragyogó rétegek szép redőzetü függönyként boritják a domboldalt, néhol mint diszfödélnek (baldochinnak) rojtos fedélboritványa; másutt mint chinai porczelántorony szeszélyes fedélzete csoportosulnak. Az ember nem tud a részletek szépsége, s az egésznek csudás nagyszerüségével eltelni; mindenki töri, rombolja, emlékül visz magával, s a feltörő kristály forrás láthatatlan, s zavartalan müködésével helyre pótolja, kifoltozza e rombolásokat. Ily rakodó forrás több van hazánkban, de ily csudáson alakitó egy sincs, és az bizonnyal egyike legmeglepőbb természeti ritkaságainknak.

    Fennebb még egy más ily rakodó hegy van, de a leirtnál sokkal kisebbszerü lévén, amannak látása után alig érdemel figyelmet.

     Firtos vára

    A Firtos, befolyása az időre. Kilátás tetejéről. Firtos csucsai. Firtos várának mostani romjai, kápolnái. Firtos alaprajza. Firtos regevilága. A firtosi szerzetesek. Ottani életők. Leköltözésük az Árcsóra. A tündér kert. A firtosi ló, annak regéje. Firtos kutja. Kőriskuti katonai telep.

    Énlakától észak-keletre egy büszke csucs emelkedik fel*, szeszélyes idomu trachyt-torolvány (conglomerat) sziklái messze nyulnak fel, tetőcsúcsán gyakran fellegek ütnek tábort, midőn lenn napsugárokban ragyognak a völgyek, és az alantibb bérczek. E havas, mely mindent uralogva, több ezer láb magasságig tornyosul fel, a székely központi havasoknak (Hargita, Osztoros) egy kiszökelő előörse, és e vidék időképzője; a mennyiben ott gyülnek össze a jótékony esőt hullató, vidéket termékenyitő fellegek; de ott szüremlik a vihar is; áldása és csapása e vidéknek onnan jön, azért a tisztelet és rettegés tárgya egyiránt.

    És e hegy, melynek tetején egykor egyik leghatalmasabb fellegvára állott a Székelyföldnek, honnan nem régen a szerzetesek szent zsolozsmái hangzottak le, nem más, mint a Firtos, Székelyföld ezen emlékes Szent Bernárd-ja.

    Aljába értünk a gyönyörü bércznek, mely festői alakjával annyiszor gyönyörködtete, és melyet minden oldalról annyit kerülgeténk. Ellentállhatnánk-e a vágynak, hogy azt meglátogassuk, hogy annak csúcsait felkutassuk? Oh nem!

    Im már bajosan megközelithető meredek oldalait mászszuk, s nem kis fáradsággal felküzdők magunkat tetőcsucsára. Minő bűvölet, minő látvány jutalmaz meg! Fél Erdély terül el lábaink alatt, egy csomó hullámzatos hegysor, melyek mint háborodott Oceánnak megdermedt hullámrétegei úgy terülnek el, egymást követő, egymást átszelő párhuzamos lánczolatokban. És e hegyek közt száz meg száz folyó-pataknak felragyogó ezüst szalagja. A Székelyföld három főfolyója a Maros, két Küküllő (s részben az Olt is) forrásuktól egész odáig, mig e honrészből kifolynak, és azoknak mellékfolyói, a Nyikó, Küsmöd, Korond, Juhod, Nyárád, s ezekbe siető száz még száz pataknak nyilt, városokkal, falukkal behintett völgyűletei, erdőktől árnyalt, naptól gyönyörüen szinezett bérczegélyei: mind tisztán látszanak. Itt ott magas hegyormok kevélyen lövelnek ki, melyeket egykor büszke várak, nemzeti nagyságnak, és szent szabadságnak védbástyái koronáztak, melyek ezredévek nagyszerű eseményről beszélnek érthető némaságukban. És ott a láthatár végpontján nagyszerü havassornak most élénken szinezett, majd elmosodó lehelletszerű szeszélyes alakjai, szépen kimetszett védfalai e hazának, gyönyörű végrojtjai e nagyszerű, e leirhatlan látványnak. S ha lelkünk eltölt a természet-nyujtotta élvekkel, ha szivünk fellelkesült a dicső, a nagyra teremtett székely nép szép hazájának szemléleténél; ha megszámlálók azon néhány száz falut, a nemzeti szorgalom, és jövő nagyság e rajzó-méhkasait, a hazaszeretet, a hont boldogitandó szabadság édes mézét szorgalommal gyűjtő, a jövő nagyság tevékeny munkásainak ezen szétszort tanyáit: ne mulasszuk el a multnak is szentelni egy perczet, a multnak, melybe a jövő nagyság termő ága van beoltva; keressük fel a honszerzők által épitett mesés várát Firtosnak.

    Firtos a Korond feletti Kalondával van egybe függésben, illetőleg a magas Kalonda egy hegynyak, mely a havasokkal köti egybe e hatalmas három csucsos bércz-óriást; dél-keleti csucsát gyönyörü erdőség koronázza; észak-nyugoti csucsa függőleges meredeken van lemetszve, oldalaira kapaszkodott cserjék közül sőtét trachyt (conglomerat) sziklaszálak emelkednek ki, mint gula-ékei e hegynek. Ezen szeszélyes képződésü szikla-tornyok között emelkedik fel a hegynek magasabb észak-keleti csucsa, melynek tetőlapján állott Firtos vára.

    Firtos várából még jelentékeny romok maradtak fel, ezredévek viharaival megküzdött falai még több láb magasságban fennállanak most is, s képesitnek arra, hogy e vár alakját, nagyságát meghatározhassam.

    A vár alakját leginkább egy nyakas körtéhez hasonlithatnám, melynek száras vége délre van forditva, legnagyobb hossza 130 lépés, legnagyobb szélessége 110 lépés. Ott hol összekeskenyül, mint két oldalán (15 lépés hosszu, 10 lépés széles) négyszögü bástyák (A és B. lásd alaprajzát) voltak a fal vonalából kissé kirugólag elhelyezve. Északi oldalán a hegy több száz láb magasságban falmeredeken hanyatlik le. S itt, hol még zerge sem tudna kimászni, ugy látszik nem is volt fal, vagy ha volt, leomlott a szakadozó hegygyel együtt. Nyugoti oldalán is a hegy száz lábnyira függőlegesen van lecsapva, itt azonban volt éppen az oromszélre fektetett fal, mely itt-ott a hegygyel együtt szintén leomladozott.

    Keleti és déli oldalán a hegycsúcs menedékes és megmászható hajlással lejtősül le és ezen természetileg gyenge oldalok megerősitésére nagy figyelem volt forditva. A falakon kivül látszólag emberkéz által lemetszetett vagy 15–40 lábnyira a hegy. Ezen lemetszés aljában egy még most is közel három öl széles s igen mély sáncz (CCCCC) fal körül, e sánczot kivülről magas széles földtöltés (DDDD) karolja körül.

    Ez oldalokon a falak legépebbek, sok helytt még ölnyi magasságban állanak, a bástya fala kivülről mérve két ölnyire.

    A bejárat (E) a déli karajnak nyugatra hajló részén volt, hol a várfalakhoz egy másik külső fal (FF) lévén csatolva, olyan előváracs, vagy kapuvéd (GG) keletkezett, mely a várba való bejutást megnehezitette, annyival is inkább, mert a külső sáncz és töltés itt is fel volt vezetve, sőt egy meghajlitással délirányban egészen a hegy oromszéléig folytatva, látszólag azért, hogy az ott felvonuló várútját fedezze.

    A vár belterén az (A és B) bástyák irányában egy imaháznak (L) látszanak alapfalai, elgázolta ugyan ezt az idő vaskeze, de annyi mégis fennmaradt, hogy mértékarányait, és alakját meghatározhassuk. 35 lépés hosszuságu épület volt az, melynek 7 lépés hosszu, 6 lépés széles szentélye félkör apsissal birván, azt kell feltennünk, hogy az a XIII. század végén épült román izlésű templom volt, egyháza egy régen itt állott kolostornak, melyet a mult század elején ide telepitett minoriták nem épitettek, hanem a már meglévőt kiigazitva csak hasznosították.

    Kolostoruk a kiigazitott templom mellé fábol volt épitve, és azért nyomtalanul el is tünt.

    A kápolnától északra mély gödrök, épületromokkal tölt üregek (MM) vannak, hol hihetőleg mint a vártér legmagasabb és legszebb pontján, a parancsnok vagy vártulajdonos laka vagy a belső Ballium zömtornya álhatott.

    A kapun kivűl egy másik kis kápolna (P) állott, melynek hossza alig 10 lépés, falai még most is 5 egész 6 láb magasságban fenn állanak. Ez is félkör apsisu, és igy a belső imaházzal egykorúnak látszik. Ezen Sz.-Jánosnak szentelt imolában igen népes búcsuk tartattak.

    A vár alatt egy nagy kerek üreg (R) van, olyan mint egy felhagyott mészkatlan; ezt tartják a vár kútjának, mely oly mély volt a nép monda szerit, hogy belé vetett két ruczának egyike a Firtos forrásból másika az Árcsónál jött ki. Az e körüli szántókat Játtzó helynek hivják, mert itt tarták – hagyomány szerint – a várbeliek hadgyakorlataikat, fegyverjátékaikat. Legjobban megérthető fogalmat mellékelt alaprajzunk ád.

    FIRTOS VÁRÁNAK ALAPRAJZA.

    FIRTOS VÁRÁNAK ALAPRAJZA.

    Firtosról is, mint ős váraink nagy részéről, szintén semmi történeti adatunk, épitési kora a mythos regevilágába vesz el. Tündérekkel, tulvilági lényekkel épittetí a rege, még akkor, midőn a földfelületét viz boritá. Látok fennebb Kadicsa váránál az ezen két várt egybekötő hagyományt; lássuk most a regét, mely a Firtost a rokon eredetü Tartod várával fűzi egybe.

    Firtos a jó tündérek királynéja volt, de a miként néha egy törzsről jó és savanyu gyümölcset termő ág nőhet; a mint ugyan azon virág kelyhe mézet és mérget is rejt; a mint e földi életben a jó a rosszal keverve jön elő: ugy a szelid, a csak jót müvelő Firtosnak is volt egy testvére, Tartod, kinek szivébe a rosz iránti hajlam fészkelte meg magát, s ki a roszat müvelő tündérek urnőjévé választatott. A rosz és jó mindig küzdelem és versenyben van egymással; ily elléntétben élt a két tündér testvér is.

    A teremtés zürje kezdett rendeződni, a mindenség egyensulya helyreállani, a vizek utat nyitva magoknak, lefolytak; a föld felületén uj pezsgő élet keletkezett. Firtos, a jó szellem, örömmel repdesett a felfedett uj világ felett; öröm könyeket hullatott a fejődő emberiség zavartalan boldogságán, a teremtés milliárdjainak vidor mozgásán. Ez örömkönyek lehullva gyöngyökké váltak, s végre tündér seregétől követve, leszállott e hegytetőre, s azt ugy megkedvelte, hogy elhatárzá ottan magának várat épiteni. Elkezdették az összehivott jó tündérek urnőjök szép várát; de rosz nővére Tartod épen arra járván, irigység keletkezett álnok szivében a jók műveletén, s ki mondja, hogy ő következő éjfélig nemcsak szebb várat épit magának, hanem még ideje lesz Firtos várának sark kövét saját várába elszállitani. Fogadtak.

    Firtos vára éjfél előtt már kész volt, bástya tetőin örömtüzek lobogtak, de im sötét szellemek csapnak le, Tartod élükön, ki guny-mosolylyal érkezik; – egy percz alatt ki volt feszitve a várszögletkövéül oda helyezett nagy szikla-darab, másik perczben átfurva és vasrudra tüzve röpitik a rosz szellemek Tartod vára felé; de a végzetes éjfél is elérkezett, mire Korondon a kakasok éjfélre megszolván, a vasrud ketté szakadtával a kő leesett, s most is ott hever a Korond vize völgyében; látszik rajta a rosz tündérek által furt lyuk, miről azt a nép ma is Likas kőnek hivja.

    Midőn a kő legördült, azon perczben, a fogadást vesztett Tartodnak vára is össze omlott; ő magának pedig istennek büntetéséből el kelle költőznie a győztes Firtod birodalmából.*

    E rege mutatja azt, hogy Firtos vára nagyon régen épülhetett, s hogy azt egy jólelkü, a nép által szeretett, a népet igazságosan kormányzó főnök lakta, kinek élete áldás volt a népre, kinek tisztelt emléke ezred éven át fennmaradt ellentétben Tartoddal, ki egy rosz lelkü, népzsaroló rabló lovag lehetett.

    A nép még most is tündérekkel népesiti e mesés hegyet; azok – ugy mond a rege – a hegy keblében aranyoszlopos palotában laknak, s csak éjjel, szép holdvilágnál jönnek ki a föld felszinére. Egy öreg váralji pásztor ily regét mondott nékem:

    Volt falánkban (falvánkba) egy marhákkal kijáró pendelyes legényke (még ingben járó gyermek), ez ott a vár tartományában játszadozott; hát egy szép asszonyember jön hezza (hozzá), s édes mézes beszéddel magához bátoritva beviszi a firtosi aranypalotába, s 7 évig ott tartja. A legénykéből, legény lett, jó dolga volt, mert a tündér szerette, s kényesztette, de még is eszibe jött az otthon s haza vágyakodott: Jó, lelköm lelke – mondá a tündér – mönj haza, de egy esztendőre vissza jőjj, mert ha nem, édösöm megvakulsz. Kincscsel terhelve elmendegéle a legény haza, szülői ugy örültek neki, mint a tavaszi fecskének, jószágot vöttek, s boldogul élnek; de jött az esztendő vége, a legénynek eszibe jött a szép tündér s tett fogadása, menni is akar; de öreg apja anyja siránkozva mondják neki: Ne mönj el édes fiam, ne hagyj el minket, hisze jó dolgod van itt nálunk; végre enged a fiu, s marad. De mikor betölt az esztendő, nagy sivalás (zendülés, csendülés) lött, s a legény szemevilága nélkül maradt. Azért ki mit fogad, töltse be, monda beszédes öregem, mert a székely mindég szeret erkölcsi igazságot vonni, még a regékből is.

    A mondottakból világossá lesz, hogy Firtos várát nem szerzetesek építék, hanem ők, ez elhagyott de oltalmat nyujtó várban csak később ütöttek tanyát.

    A leirt román izlésü kápolnák arra mutatnának, hogy ott már régi időkben a kereszténység első századaiban laktak szerzetesek; Benkő József,* a Minoritáknak itten volt residentiájáról tesz említést. Ugy látszik, hogy a reformatiókor az egész környék átálván, a szerzetesek vagy önkényt szétoszlottak, vagy elkergettettek. 1714-ban jezsuiták jönnek ide s itt vannak 1725., mikor eltávoznak; de Atyhai Péter István közönségesen Pater atyhai (ki gyergyó-szt.-miklósi esperes volt) mivel szülő faluja Atyha is 3-szor tért át az unitárius hitre, azokat mint szenvedélyes hitteritő visszabeszélte a katholika vallásra, s hogy az unitárius hit terjedésének gátot vethessen, Firtosra a régi felhagyott kápolna mellé saját költségén kolozstort épitett, hová aztán 1737-ben szerzeteseket (minoritákat) telepitett.*

    Az ide települt szerzetesek, itt a termékeny kaszálókkal és szántóföldekkel gazdag Firtoson igen jól találták magokat, sőt néha, mint beszélik, még a tiltott örömeknek is áldoztak, s összegyűjtve a vidék szépeit, ott nagy ünnepélyeket, vigságokat rendeztek, ugy hogy ezen kihágások ellen országgyülési végzések hozattak. Igen zajosak, és látogattattak voltak a Szt.-János napkori búcsuk, midőn a felmenők ételt kaptak, de kalánt nem. A várfalak akkor köröskörül még állottak, s mint mondják, a kapu bástyában kapus barát lakott, ki roppant kutyákat tartott, ezek éjjel elbocsájtatva, őrködtek s senkit közel nem bocsátottak.

    Hanem ugy látszik, hogy ezen kolozstor csak fából volt, mert 1780-ban oly nagy hó esett, hogy az egész kolozstort betakarta, sőt egy részét össze is ontotta; az oda szorult szerzetesek pedig oly iszonyu kiabálást vittek végbe, hogy Korond és Énlakára is lehallott; az emberek ugy jöttek fel kiásni az élve eltemetetteket. Ekkor a megrettent szerzetesek oda hagyva Firtost, a Korondon alóli Árcsóra költöztek le, firtosi jószágukat 1819-ben Agyha vette meg, de nem esvén kezek ügyébe az atyhaiaknak, egy év mulva Firtos Váraljának adták el.*

    A szerzetesek pedig Árcsót is eladván, Etédre költöztek át, hol az utolsó árcsói barát néhány évvel ez előtt halt el.

    A várral átellenben nyugatra egy kis önálló csucs van, Várlapossa dombja, melynek fennlapján vad egres, veres szöllő (ribizli), vad tulipánok és liliomok tenyésznek; itt volt mindőn a vár állott, a tündéreknek szép kertje, melynek közepén sarkon forgó arany kertiház állott, mint a rege mondja.

    Ennek Énlakára néző meredek oldalán egy zöld bokroktól körül nött oly omladvány van, mely távolról tekintve felnyergelt és kántározott ló alakját utánozza. Ezt Firtos lovának hivják;* ez a vidék időmutatója, a mennyiben midőn fehér jó időt, ha elsötétül, tartós esőt várnak.

    Ezen lóról a rege az, hogy Firtos várában szép tündérleány lakott, ki titkon egy szép leventét szeretett; atyja, s a tündér törvény tiltá az alacsonyabb szármozásu emberfiával való viszonyt; de ez akadály nem gátlá az egymást szeretőknek összejövetelét, ott a kertnek aranysarku filegoriájában találkoztak tanutlan néma éjeleken. Egy szép holdvilágos estvén fellovagolt a hegy meredek szirtén a levente, szerelmes tündérje ott várta epedve a hegyormán, s kezét nyujtá, hogy felsegélje; de ekkor a ló elsiklott, mind lezuhantak. A két szerető egybe ölelkezve zuzódott össze a szirt élén, a halálban ekként egyesülve, a ló pedig fenn akadva, alakja oda tapadott a hegyoldalára.

    A várcsucs északi aljában fakad fel a Firtos kútja, egy jéghideg vizü bő forrás, mely mellett halad el az énlaki ösvény, s melyhez a hegy sziklás oldalába faragott lépcsőzeten jártak le a várból, kissé alább van egy Kőriskut nevü térség, hol az eke sok cserépdarabokat, vas-eszközöket, sott-fejeket,* kézi malomköveket forgat ki a földből; a hagyomány szerént itt volt a vár hatósága alá tartozott Kőriskut nevü falu, hol a várhoz tartozó nép és a harczosok családjai laktak.

    Nem hagyhatjuk el a classicus hegyet a nélkül, hogy más két csucsát is meg ne járjuk, melyek szintén mult emlékeit rejtegetik. A Firtosnak 2-ik, a várhegytől délre alig 300 lépésnyire eső csucsát Péter-Hegyesének nevezik. Itt is félkör apsisu imola alapfalai látszanak; a hagyományok szerént itt szintén Szt.-Péternek szentelt, s népes bucsukkal látogatott kápolna állott, melynek lételét kétségtelenné teszik a most is meglevő maradványok.

    A Firtos legdélibb 3-ik csucsát Keselyü tetőnek hivják, mivel ennek falmeredek, sziklaomladványos (nyugatra néző) oldalában solymok és keselyük tanyáznak. E sziklaoldal aljában rendszeres mederszerü, s földgátlások által elzárt bemélyülések vannak, a hagyományok szerint, ott a szerzeteseknek voltak halastavai.

    A Péterhegyese és a Keselyü közti hegynyakot Földhidnak hivják; itt egy roppant földtöltés van, mely most is alatt 10 lépés átméretü; déli oldalán mély sáncz fut el, töltés és sáncz, vagy 80 lépésnyire átszelvén a hegynyakot, a hegy meredek oldalán fut le s Énlaka felé irányul. Hogy e roppant földtöltés mi czélból készült, bajos meghatározni; a várnak egy el nem készülhetett külvédvonala akart-e lenni vagy, mint inkább hiszem, kiindulási pontja azon földtöltésnek, mely Tündérek utja név alatt Körispataknál látszik s Ördög borozda név alatt a két Küküllő közötti hegyéleken lefutva, az egész Pártiumot átszeli, s lecsap a szászföldre is, melyet annak idejében és helyén még tüzetesebben fogunk tárgyalni.

    A Keselyütető keletre lankásodó fennlapján, a most szántóföldekkel boritott Felső tetőn, találták egy kidölt öreg bükkfa aljában az ismeretes firtosi aranyokat, tehát nem a várnál, mint Kővári mondja. Hogy Nagy Sándor utódjának aranyai hogyan kerültek ide, bajos meghatározni. Azt minden esetre mutatják, hogy e hegyen az ember nagyon rég idő óta lakozik.

    A Keselyü tető déli aljában Tóbiás kő nevü lonkán (hegyterrasse) van egy kocsi alaku sziklacsoport. Tündér Ilona kocsija ez, melyen Firtos tündérei kocsikáztak a holdvilágos éjeken; de egyszer önfeledett mulatozásaik közt az idő eltelvén a kakas megszólalt s a kocsi kővé változott. E szikla ugyanazonos az Énlakánál emlitett Jenőné kocsijával. S most bucsut veszünk az annyi érdeket s oly sok élvét-nyujtott Firtostól.

    Egyebek Korondról:

    Korond jeles nagy község Hargita megyeben, a hajdani Udvarhelyszéken, a Sóvidék déli részén. A település a leghiresebb és legismertebb erdélyi helységek egyike. Neve elválaszthatatan a népi kerámiától, a népi fazekasság egyik erdélyi központja.
    A fazekasság jelenti a népművészet továbbélését, a hagyományok folytatását, és a helybeliek jólétét is. Korond hagyományait őrizve a korszerűsödő székely falu típuspéldája, a fazekas iparra alapozva kereskedelmi, idegenforgalmi, és művelodési szerepköre egyre számot tevőbb.
    Korond hírnevét a hagyományos népi mesterségeknek köszönheti, ugyanis azon ritka települések közé tartozik, ahol még ma is élő mesterség, a fazekasság és a taplófeldolgozás. A hagyományos fazekasság napjainkig való fennmaradása, a településnek kereskedelmi és idegenforgalmi fellendülést hozott.
    A községközpont idegen forgalmát elsosorban a néprajzi eredetű turisztikai tényezők határozzák meg. Ezek közé a népi mesterségeken kívűl, a hagyományos temetők, a korondi unitárius temető kopjafái, a népi épitkezések és népszokások tartoznak.
    Korondot azonban nemcsak a népművészete teszi vonzová, hanem a települést övező csodálatos természeti tényezők is. A település környéke olyan természeti értékekkel rendelkezik, mint a híres korondi csigadomb, mely ma természetvédelmi terület, a települést övező dombok legendás helyei (Likas-kő, Firtos-hegy) vagy a falu határában található gyógyhatású borvízforrások. Bár az egykori Korond-fürdőnek ma már csak az emléke él, valamikor itt Erdély egyik jelentős füdője volt.
    Mindezek az adottságok a település sokrétűségét, egyediségét, és idegenforglami értékét adják.
    A leirásban ezt a sokrétűséget szeretném bemutatni, elsősorban a hagyományos értékeket, ennek keretén belül a korondi népművészetet, mintegy bizonyitékúl, hogy igenis van rá lehetőség, a korszerűsödés ellenére is, a hagyományok megőrzésére, továbbéltetésére.
    Szeretnék választ adni arra, hogy a népi mesterségek, hogy a népi mesterségek múlt századvégi, és század eleji nagy hanyatlásának időszakában, hogyan maradhatott meg a korondi fazekasság és taplófeldolgozás, hogyan tudta átvészelni a vámháborúk, gazdasági válságok, és világ háborúk bénító hatását. Ennek kapcsán szükséges végig követni a fazekasság múltját, a kialakulástól a jelenig. A neprajzi értékek bemutatása mellett, érdemesnek tartom bemutatni a falu múltját, termeszeti viszonyait, környezetét, amelyek szintén jelentős értékeket képviselnek. A település néprajzi és természeti értékei bizonyítják, hogy az idegenforgalmnak nagy jövője van Korondon.
    A település olyan terület, amely hagyományos értékekkel rendelkezik, és ezáltal Erdély legismertebb központjai közé tartozik. Bár hírnevét elsősorban népművészetének köszönheti, a jelentős természeti források is növelik a falu idegeforgalmi értékét.
    Korond érdeme, hogy a századok viharában is megmaradt annak aminek a levéltári feljegyzések, útleírások számon tartják: az egyik legjelentősebb fazekas központnak.

    Termeszetföldrajzi jellemzés


    Fekvés, határok

    Korond nagyközség, a Küküllő dombvidék, és a Hargita hegyvonulatnak a nyugati lábánál elterülo fensík határán, a Firtos hegy aljában, a Korond vize mellett fekszik. Hargita megye közép-nyugati reszén, a Görgényi-Hargita vulkanikus hegyvonulat platójának permén terül el.
    A szűkebb tájegység neve Sóvidék, amely magába foglalja Korond és Parajd községeket, és Szováta várost.
    A nagyközség szomszédai: északon Alsósófalva (Ocna de Jos), és Felsosófalva (Ocna de Suus), délröl Firtosváralja (Firtusu), Pálfalva (Pauleni), és Farkaslaka (Lupeni), keleten Székelyvarság (Varsag), és Oroszhegy (Dealu), nyugaton pedig Atyha (Atia), amely közigazgatásilag Korondhoz tartozik.
    A falut nyugatrol a Firtos hegy (1063m), és a Kadács mezo (852m), északról a Holló-ko (858m), és a Sólyom-ko, keletrol a Csillag-hegy (815m), Szolomál (781m), és a Les-hegy (847m), míg délrol a Kalonda-tető (825m), Horvásmezo (744m), Égettvész (917m),Vápa (865m), Sarok (777m), Fügevár (850m), és Hazanézo (934m) veszik körbe.
    A település az északi szélesség 46?28?45?, és a keleti hosszuság 42?51?41? között fekszik, 575-625m tengerszint feletti magasságban.
    A távolság Parajdtól 11 km, Farkaslakától 15 km, Szovátától 18 km, Székelyudvarhelytol 28 km, Csílszeredától, és Marosvásárhelytol mintegy 80 km.

    Domborzat

    Korond területe fizikai-földrajz szempontjából két fo zónára osztható. Keleti része vulkáni fennsík, nyugati része együtt a korondi medencével, az Erdélyi Medence fennsíkjához, a Küküllok dombvidékéhez tartozik, ami gyurodéses eredetu. Vízválasztót képez a Nagy- és Kis Küküllok vízgyüjtő területe között.
    A medencét 800-1000m magas dombok veszik körül. A firtos és az Atyha közötti nyereg vízválasztot képez a Korond patak és a Küsmod patak között. Ezt a Korond patakaés ennek mellekvizei szélesítettek ki. A medence tengelyét a Korond patak képezi. Az ezt övezo dombok nem meredekek kivéve a keleti részeket, amelyek a vulkáni platóal érintkeznek. Ezen a részen a vulkáni lerakódások sok helyen felszínre kerültek, és jól megfigyelhetok a lerakódások rétegei. A keleti részen is találunk a fennsík beomlásával keletkezett dombokat, mint amilyen a Csillag-hegy és Szolomál.
    A déli részen található a magas fennsíkot (Kalonda-tető) völgyek szabdalják. A Kebeled-patak mellékvízei oly mélyen beszántottak a fensík belselyébe, hogy valóságos dombként mutatkoznak, és legtöbbjük erdővel borított. Ez a déli rész, tulajdonképpen a vulkáni plató folytatása egészen a Szilos-Firtos-Siklód ko vonalig. A patakok eróziója továbbra is folytatódik. A lepusztulás eredményeként jó néhány kőszikla maradt kiemelkedve a vulkáni plató peremén: Holló-ko, Likas-ko, melyekhez számos legenda is fuzodik.
    Korond fennsíkja a község keleti részén terül el, vulkáni közetekkel borított, és egészen a Görgényi-havasokig tart. A fennsík aránylag sima, egyenletes, átlag magassága 900-950m. A völgyek nem mélyednek be a plató belsejébe. A község felöli része sürün szabdalt, hasonlóan a medence déli részéhez. A patakok, amelyek ezeket a völgyeket vágták, nagyjából szimetrikusak. A felszínalakító tenyezok közül legnagyobb szerepe a folyóvízeknek volt.
    A medencét körülvevo dombok teraszosan emelkednek egymás fölé. Mivel felépítésükben sok az agyag, ezért gyakoriak a földcsuszamlások, különösen az atyhai nyeregben. Korondon is sok helyen figyelhető meg fölcsuszamlás. Egyik legveszélyesebb a mátéfalvi résznél található, mely a műút létét is veszélyezteti.

    Földtani szerkezet


    A Korondi medencét pannonia korú agyag, homok, agyagmárga, és konglomerátum tölti ki. A hegykeret már a neogén vulkáni fennsík tartozéka. A mélyben húzódó mészkoréteg a Kárpátok zónájához tartozó mészkovonulatnak (Békás-Hagymás vidéke) lehet folytatása, melyet a Mezohavas törmelék anyaga maga alá temetett, létrehozván a vulkáni platók vídékét.
    A késobb megindult kéregmozgások (harmadkorban) nyomán egy törésvonal keletkezett, mely leválasztotta a Bekecs-Siklódko-Firtos vonulatot a Mezőhavas platótömegétől, létre hozván a Paraj-Korond medencét. A szakadás létrehozásában, az Erdélyi medencébol a szélek felé vándorló sómozgásoknak is jelentos szerepe volt, amely Parajd-Szovátánál áttörve a harmadkori réteget, felszini sórétegeket hozott létre. Ez a sóöv a vulkáni plató alatt huzódik tovább, és a Hargita törmeléke alól a Homoródok mentén bukkan ismét felszinre.
    A Korond felett magasodó Firtos-hegy a Kalonda teton át a vulkáni fennsíkhoz kapcsolódik. Itt a vulkáni törmelékek sapkaszerüen borítják a mélyben húzódó újharmadkori üledékeket. A vulkáni törmelékek között nagy köveket (pl. ?Firtos-lova? nevu fehér folt). A vulkanikus hegykeret Füge várnak nevezett részén andezitet bányásznak
    Az egykori ?sómozgások? Korondot sósforrásokkal látták el. A sósvíz mellett nagy jelentosége van a község határában található aragonitnak, amelyet dr. Bányai János ?székely drágakő?-nek nevezett el. A korondi aragonitok három dombon jelennek meg, melyek közül a legjelentosebb a középső, a 643m magas Csigadomb.
    Az aragonit karbonát ásvány, szénsavas mész (Ca Co3) dimorf anyag egyik ásványmódosulata. Forrás könek is nevezik, mivel keletkezése a meleg, telitett szénsavas sósforrások jelenlétéhez kapcsolódik. Ezek meszes közeteken áthaladva, kálciumkarbonáttal is feldúsulnak, és a felszínre érve, rétegezett, vagy finom tű alakú kristályok formájában csapódnak ki a sós oldatból. Kristályai vagy oszloposak, vagy tű alakúak, gyakoriak az oszlopok szerint összenott többszörös ikrek. Az aragonit lehet szintelen, fehér, sárgás, vöröses, zöldes, ibolyaszínű, üveges, átlátszó, vagy áttetsző. Keménysége 3,4-4, könnyen és jól csíszolhatódíszkő. Hasadása több irányba mutatkozik, de sehol sem tökéletes. Fajsúlya: 2,9-3. A gazdag színskálát a vas oxidjai, szulfidjai, a kén jelenléte, valamint a külömböző agyagásványok adják.
    1916 és 1939 között Korondon aragonitfeldolgozó üzem müködött. 1963-ban robbantással probálták kitermelni a közetet, amelynek súlyos következményeként a 3-4 méteres aragonitréteg összerepedezett. A csigadombi aragonit telep 1,5 hektárnyi területen fekszik, és még ma is Románia legnagyobb aragonit-előfordulása. 1980-tól földtani védett területté nyilvánították.

    Éghajlati adottságok




    Korond éghajlata mérsékelten szárazföldi. A változatos felszíni formák, a földrajzi, és atmoszférikus tényezők, a vidég éghejlatának sajátos jelleget kölcsönöznek.
    A homérséklet a község területén is változik, föleg azert, mert a szintkülömbség meghaladja a 300 métert. Az évi középhőmérséklet 6-8 ?C. Az évi, évszakonkénti, és havi ingadozás igen nagy.
    A téli átlag homérséklet 0 ?C alatt van. Legalacsonyabb átlag hőmérséklet januárt jellemzi (-4 ?C), ritkán süllyed –20 ?C alá. Az oszi fagyok elég koraiak, olykor már szeptember elején elkezdődnek. A nyári átlaghőmérséklet 14-18 ?C. A legmelegebb hónap július, a legmelegebb napokon meghaladja a 30 ?C-ot.
    A vidékre a trópikus meleg nem jellemző. A tavaszi és őszi napok hidegek. Az évi napsütéses napok száma 1400-1500. A nyugatról jövő légmozgás a gyakoribb, ami a csapadék nagy részét is hozza. A nyári csapadék mennyiség 285,3 mm, ami az évi mennyiség 39,2 ?-a. A téli átlagos csapadék mennyiség ennél sokkal kevesebb. A legtöbb csapadék május és szeptember között hull. A nyugati szelek terelik az esőfelhőket, ezek szállítják a legtöbb csapadékot.

    Vízrajzi adottságok




    A vízrendszer létrejötte szoros kapcsolatban van a felszínnel, a talajjal, a geológiai felépítéssel, de a növényvilág, és az emberi tevékenység is befolyásolja. A folyóvizek közül a Korondi-medence területén folyó patakoknak nagy szerepük volt a felszín alakításában.
    A Korond patakába ömlo fontosabb patakok: Határ-patak, Sós-patakok (2), Fenes-patak, Szőlő-patak, Csúnyászó-patak, Miklós-patak, Vápa-patak, Jáhoros-patak, Köves-patak, Kebeled-patak, Kalonde-pataka, Kürüs-patak, Súgó-patak, Ölves-patak, Kadács-patak, Lopágy-patak, Böd-patak. Korond-pataka a Sófalvi réten át igyekszik Parajd felé, melynek határában a Kis Küküllőbe ömlik.
    A folyóvizeknek a múltban is nagy gazdasági jelentoségük volt. Vizimalmokat, fürészgájtereket, olajütoket, mázörlő malmokat, ványolókat muködtettek. A több mint 36 egykori vizi szerkezetbol ma mér csak egy működik.
    A felszín alatti vizek eloszlása nem egyenletes. Ennek oka elsosorban a rendkívül változatos felszín, és a komplex geológiai felépítés. A talajvizek, melyek az emberi tevékenység szempontjából a legfontosabbak, szintén egyenlőtlenül oszlanak meg, és már közel a felszínhez megtalálhatók.
    A korondi medence peremén belül, több mint 60 állandó vizű forrás ismeretes. Az édesvizeken kívül több sósvizforrás, és ásványvizforrás is található. A sósvízforrások a Korond-patak jobb oldalán fakadnak, az aragonitbányák környékén, az aragonit képzodése ugyanis feltételezi a sósvíz jelenlétét.
    A Korond határában több borvízforrás is található. A Korondi-patak jobb oldalán a Diói-, Szolomáli-, Cseredombi források találhatóak, a patak bal oldalán pedig az Árcsói forrás, melynek gyógyhatását értékesítve, itt ezelott 100 évvel Európa egyik híres gyógyfürdője létezett.

    Korond területén található ásványvízforrások:

     

    A Diómáli forrás



    A 13A műút mellett, a község keleti végén található. Vasas borvízének hozamka eléri a napi 10 000 litert. Gyógyvízként gyomor- és bélhurut, valamint vérszegénység gyógyítására alkalmas.

    A Szőlőmáli forrás



    A község keleti határában, a Szolomáli gyümölcsösben fakad. Innen vezették be a Telek és a borvíz utca kereszteződéséhez. Bikarbonátos, enyhén klóros, magnéziumos és kálciumos víz.

    A Cseredombi forrás, vagy Erzsébet forrás



    A csigadombi aragonitbányától keletre, a műúttól 800 m-re fakad. A forrás vasas-sós asztali vízként használják.
    Kornodtól másfél kilométerre, a Korond-patak bal partján elterülőharárrészen volt az egyori Korond-fürdő. Ma csupán borvízéről, az 1971-ben épült turista fogadójáról, és az utóbbi két évtízedben itt sorra kerülő fazzekasvásárokrólismert. Korond fürdő két évszádig igen neves és keresett fürdoként élt a köztudatban.
    A korondi ivó-forrás –Dr Hankó Vilmos elemzése szerint- a legértékesebb savanyúvizek egyike. A vizben a vasbikarbonáton kívul lényeges alkotórészek: a szabad szénsav, a nátrium- es magnézium bikarbonát, amelyet az orvosok sikerrel használhatnak a gyogyászatban.
    A korondi víz ezen kívul mint asztali és üdito víz is kitunő. A furdésre használt vasas savanyúvizforrások hofoka 12?C volt. Az ivóvíz tüdo- és légzési bajok gyógyítására volt alkalmas. Ezenkivül vérszegények, gyomorbetegek, és csontbetegek is sikerrel használták.
    A korondi sósforrás vize egyike a legkitünobb sósvizeknek, amelyben, a konyhasón(15,36?) kivul fontos alkotórészek: a sósvizekben szokatlan sok szabad széndioxid, vas- és nátriumbikarbonát. A volt fürdot csúz, köszvényes betegségek, és borbántalmak gyógyitására alkalmazták.
    A XIX. század elején az árcsói borvizet értékesíteni kezdték. Néhány év leforgása alatt több mint 10000 üveget palackoztak évente. Az 1896-os Milleniumi kiállításon a korondi fürdő savanyi vize külön dícsérőoklevelet kapott.

    Élővilág: növény- és állatvilág




    A válozatos felszíni formák, változatos növényzetet alakítottak ki, melynek két fobb övezetét külömböztetjük meg: erdok és legelők-kaszálók övezete. Az erdok közül uralkodó a bükkerdő. Összefüggő bükkerdők a keleti es déli határrészen találhatók.
    A medencében hiányoznak az erdok, csupán a határnrvek utalnak arra, hogy valamikor ott is fás területek voltak: pl. Nyír, Gyertyános, Csere-domb. Gyakoribb fafajták a vidéken: bükk, gyertyán, juhar, csetölgy, köris, hárs, nyír, és éger. A cserjék közül jellemzőbbek a mogyoró, vadrózsa, galagonya, kökény stb. Korond területén számos gombafaj is található, melyek közül ehetők a rókagomba, csiperkegomba, keserugomba, korallgomba, fenyogomba stb., és mérgezok a fehér gyilkos galóca, légyölő galóca, vörhenyes özlábgomba.
    A védelemre szoruló növények között említésre méltó a nárcisz (Narcissus stelloris), mely a Kalonda-teton (Veresmáté nevuterületen) terem több hektárnyi területen, de nincs védetté nyilvánítva. Egy másik védelemre szoruló növény a Kisasszonypapucs (Cypripedium calceolus), mely a Firtoson található.
    Az alsó aragonitbánya környékén található még néhány ritka növény, mint a szunyoglábú bibircsvirág (Gimnadenia conopsea), madárfészek-kosbor (Neottia nidusavis), veresnadrág-csenkesz (Festuca pseudovina), és a szísófu (Salicornia herbacea europae). Ezen kívül egyre ritkábban található a pünkösdi rózsa vagy a zergeboglár (Trollius europaeus). Valamikor egy határrészt neveztek el a pünkösdi rózsáról Pünkösdi-mezo néven, a Malom –utcai temető alatt, ma itt pünkösdi rózsa nem található.
    A falu határában rengeteg gyógynövény is található, melyek közül humángyógyászatban 139-et használnak, állatgyógyászatban 61-et.
    A kiterjedterdok gazdag állatvilággal rendelkeznek. A növényevok közül említésre méltó az oz, szarvas, vadnyúl, ritkán borzot is találunk. A ragadozók közül megtaláljuk a farkast, rókát, vadmacsát, hiúzt, és a medvét. A vaddisznó is nagyon elszaporodott a környéken, óriási károkat okozva a terményekben.
    Korondon a madarak is kedvezo feltételeket találnak, úgy télen, mint nyáron. Húszévi szünet után ismét megtalálható kisebb számban a fehér gólya. Az oszi vonulás idején már több alkalommal is sikerült megfigyelni Szolomál és Kalonda területén több száz gólya pihenojét. Az utóbbi három évben Kétkorond tövinél fekete gólyát is láttak. Említésre méltó hogy a középkorban Korondot és Környékét kiváltságokban részesítették az erdélyi fejedelmeksólymok beszolgáltatásáért (évi 8 sólyom). A sóvidék madárvilágából 98 faj megfigyelését írták le (Gub Jenő: A sóvidék madarai).
    A hüllők világa is változatos. Található törékeny gyík, hargas sikló, rézsikló, fürge gyík, vízi sikló, és keresztes vipera. Az 1960-as években mocsári teknost is láttak.
    A sok patak bő halállományt feltételez, amit az orvhalászok gyakran megdézsmálnak. A megtalálhatófajták a zsemle, lapocka, márna, paduc, vágó-hal, kopsi, balind és pisztráng. Ez utobbit a 70-es években telepítették az Észak vizébe.

    Történelmi áttekintés


    A település benépesülése




    Korond falu alapításának ideje és helye vitatott. Szájhagyomány szerint az első település nem a falu mai helyén, hanem a Szállás nevű határrészen volt. Ezzel egy időben a község mai területe posványos terület volt, építkezésre alkalmatlan. Korond nagyközség keletkezésének kezdete a telegdi szelyek betelepülésével függ össze, és a XII. század végére, XIII. század elejére tehető.
    Az első írásbeli feljegyzést Korondról az 1332. évi pápai tizedjegyzékben találjuk: „Item Petrus sacerdos de Kurnud (Kurund) solvit II. Banaleum antiqum.”. A falubeliek szerint- mivel a község osi fazekasfalu- elnevezését a korongról kapta. Kiss Lajos szerint a korom főnévképzős származéka (Földrajzi nevek etimológiai szótára), talán elsődlegesen azt a patakot jelölte, amely mellett fekszik a település, és a víz színére utaló név lehetett.
    A régészet adatai szerint, a település határában, 1893-ban bronzkori koraavar, lószerszám készítéshez szükséges préselőmintákat találtak. Firtos-vára mellett, Táborhelyen, a Keselyű-tető és Péter hegyese közti részen jelentős aranyéremleleteket találtak. Az érmék a 270-602 közötti időkből valók, a keletrómai császárság pénzei, melyek számos legenda forrásaivá váltak. A 237 drb.-ból 61-et találtak meg, és 9 a székely-udvarhelyi muzeumban található. Az érméket feltehetoleg egy menekülő avar ember áshatta el 620 táján.
    Bizonyos régészeti nyomok arra utalnak, hogy a Küküllő térségben ez idő tájt korai avar központ létezett. Az avar uralom 631-635 között virágzott, majd a szlávok elől a Nagy- Magyar- Alföldre húzódtak.
    A székelyek betelepulése előtt Udvarhely vidéke erdos, gyepű-terület volt, gyér szláv lakossággal, majd a honfoglalás után határvédő magyar és néhol besenyő lakossággal. Szláv eredetű helynevek: Putna, Bucsin, Szováta? besenyő eredetű helynevek: Küküllő, Kadács, Besenyőfalva.
    Legújabb kutatások alapján a régészek, a Korond, Pálfalva és Váralja határainak találkozásánál fekvő Firtos várának a keletkezését a XI. század végére, a XII: század elejéreteszik. A vár feladata az ország keleti határainak a védelme, és a Sóvidék, a sóút orzése volt. Ehhez a védelmi rendszerhez további Sóvidék, és környékén található osvárak tartoztak, melyek a székelyek betelepülése elött keletkeztek. Firtos várától 1,5 km-re nemrég Árpád-kori települést fedeztek fel. Ferenczi Géza és Ferenczi István régészek a korondi határban, a Kadács mezején egy széles hegynyeregben fedezték fel a kora középkori kis települést. Feltehetoleg az 1544-ben még oklevélben emlegetett, és azóta eltünt Bessenyofalva (Bessenijofalwa) lehetett itt. Ennek az Árpád-kori településnek besenyo népessége adhatta Firtos és Tartód várának orségét a székelyek beköltözése előtt, amely után lakósai Firtosváraljára, Atyhára vagy Korondra települtek át.
    Korond nagyközség keletkezésének kezdete minden bizonnyal a telegdi székelyek betelepülésével függ össze. Alsó- és Felsősófalva, Atyha, Pálfalva a telegdi székelyek bejövetele előtt nem léteztek. Székelyvarság még a XVIII-XIX. században is szétszort, nyári szállásokból állott, és csak aszáz éve fejlodött állandó településsé, ugyanúgy, mint a Korond határán keletkezett kisebb település bokrok: Fenyokút, Pálpataka, Vadasmezo. Az egyes falurészek terjeszkedése és fekvése kutatásainak eredményei azt sugallják, hogy kezdetben a jelenlegi falu több különálló településbokrokból fejlodött ki. Ilyen különálló falurészek lehettek: Alszeg, Felszeg, Dió, Papmocsára, Telek, Tómező, és Tószeg.
    A szájhagyomány szerint a falu a XIII. századtól fogva az Első-szállás helyen volt, aztán a Második-szálláshely körül alakult ki a helység. Korondhoz tartozik a település határán sokkal később (XVIII. Század elején) kialakult Fenyokút, és Pálpataka kis szétszort településbokrai, és az úgynevezett Békás-tanyavilág egyes házai, valamint Telek és Telekkert, amelyek ma már az anyaközséggel egybeépültek.
    A Korondhoz legközelebb eső nagyobb település Atyha, azonban sokkal késobb keletkezett, első feljegyzése 1536 és 1567-bol valók. Valószínüleg a mai atyhai határban lévo Szentegyházas-erdon belűl feltételezett, elpusztult régi temlpom lehetett a korondi plébánia elso temploma. A korondi és atyhai egyházi levéltár iratai szerint, a reformáció elött, Atyhának, Pálfalvának, és Korondnak közös temploma volt, és a három falu közössége a korondi egyházközösséghez tartozott. Korond területén 1533-ban épült katolikus templom, mely Orbán Balázs szerint „román stílusból gótba való átmenet”. A reformáció idején a templom az unitáriusok tulajdonába került, a lakosság nagy része ugyanis áttert az unitárius vallásra.
    Az 1562-es székely felkelés után János Zsigmond megnyirbálja a székely kiváltságokat, megjelenik a jobbágy-zsellér réteg, kezdenek kialakulnia nagyobb magánbirtokok. 1600-ban Ali pasa kétszer is feldúlja Udvarhelyszéket, azonban, hogy a harcok Korondot hogyan érintették, nem tudjuk. 1696-ból származik az első hír a korondi oktatásról, de az egyházi levéltárban közvetett utalás van arra, hogy azelott is volt oktatás a faluban.
    A XVII. Század végétol megélénkülnek a kuruc-labanc csatározások, aminek következtében 1708-1711 között pestisjárvány, majd 1717-1719 között a nagy szárazság miatt éhinség sújtja a vidéket. Ebben az idoben sokan elvándorolnak, foleg Moldvába.
    A XVIII. század elso felében az osztrák uralom megszilárdulásával megkezdődik az ellenreformáció. A Firtosi vár területén a jezsuiták, majd a minoriták kolostort alapítanak. A katolikus egyház eloször Atyhán erosödik meg, innen kezdik később ujraszervezni a korondi katolikus egyházat. 1716-ban közös megegyezéssel az unitáriusok még a templomot is vissza adják, miután 1720-ban új, kőtemplomot építenek. A katolikusok a régi templom helyébe 1911-ben újat, nagyobbat építenek.
    Az 1841 augusztus 22 és 27 között Korondon tartott unitárius zsinat a teljes magyar nyelvű oktatás bevezetését határozta meg. A település igazgatása a XVI. századtól kezdve a sajátos falutörvények szerint történik. A helységet a falutanács vezette, amelyet évente választottak, és részt vettek benne a szabadszékelyek, és a jobbágyok képviselői is. A falun belül kisebb közigazgatási és gazdasági egységet alkottak a tizesek. A tizeseknek külön vagyona is lehetett, mely földterületekbol, vagy muhelyekből, malmokból állhattak. A tizesek igazgatták a falu külhatárának egy-egy meghatározott részét: utakat, hidakat javítottak, forrásokat gondoztak stb.. A tizesek Korondon még a XIX. században is muködtek.
    A XVIII. század közepére Korond népességi és gazdasági szempontból a Sóvidék legjelentosebb adófizető településévé vált. Ugyanakkor a falu lakossága rohamosan szaporodni kezd. Azord éghajlat, és gyenge minoségű termoföld miatt a lakósság egy részének más kiegészítő foglalkozás után kellett néznie. Igy kialakultak újabb mesterségek, mint a zsindelyfaragás, deszkametszés, mészégetés, kender- és gyapjúfeldolgozás, sószálítás és eladás, és már a XVII. században elkezdodik a fazekasság. A gazdasági fejlődést jelentősen elősegítette a Mária Terézia császárnonél kivívott évi 4 országos vásár megtartásának joga. A négy vásár: január 15-18 között a „téli vásár”? május 10-13 között a „fuhúzó vásár”? július 1-4 között az „eperéréskori vásásr”? vagy Szent János napi vásár? és augusztus 22-25 között a „Bertalan-napi vásár”.
    A XIX. és XX. Században a községben bekövetkezo kulturális és gazdasági fejlodében elsosorban a kézműipar és ezen belül a legfontosabb a fazekasság fellendülése volt. Azonban a korondiak ellen eladási tilalmat vezettek be, I. Rákóczi György 1643-ban, és Apaffi Mihály 1682-ben. A tilalmat a korondiak folyamatosan megszegtég, és mázatlan cserépedényeiket az egész Székelyföldön (kivéve Csíkot) és a szász megyékben is árúsították. 1820-ban Korondon már ötven fazekas dolgozott. Nemsokára megjelennek az olcsó mázasedények is. Az elso világháború idején fellépo vasedényhiány elosegítette a termelés növekedését, majd 1920-banmegnyílt a piac dél és észak-kelet felé. Az 1930-as években már három milliónál is több kerámiatárgyat adtak el.
    A II. vilagháború után, a hatvanas évek kozepéig foleg mázas parasztedényeket és Órománia számára ún. MOS-ra (halotti megemlékezések) szánt edényeket, kancsókat és tálakat készítettek. 1974-ben díszkerámia előállító gyárat létesítettek Korondon, ahol több mint 200 munkás dolgozott.
    Az 1980-as évektől a turizmus csökkenése, a tüzelo, a festék hiánya miatt a termelés visszaesett. 1990-tol a turizmus élénkülésével újabb fellendülés következett be a fazekasság, fafaragás, taplókészítés terén. A kerámiagyárat azonban bezárták. A fazekasságon kívul a XIX. szd. végén és a XX. szd. elején jelentos jövedelmi forrásnak számítottak a malmok is: lisztelo malmok, posztódürückölök, olajütok, mázdaralók, furész- és áramfejleszto malmok.
    A XVIII. és XIX. században fontos pénzkereseti forrásnak bizonyult a sókereskedés és sófuvarozás is. Számos korondi szekeres szállított sót a Putnahágon, a Bucsinon keresztül az Ún. Sóúton, a Gyergyói-medencébe, ahonnan a só nagyobb részét a Maros vizén tutajokkal szálították tovább. Más jövedelmi forrásnak számított a sófőzés, amely valójában tiltott volt. A község észki határában létezett az egykori Só-ház és Só-kút. Az évenként választott sóbiró minden korondi családnak szükségletei arányában ún. sóscédulát adott, megfelelő mennyiségű sósviz használására. A sósvizet szerda reggelenként osztották. (még 60-as években is)
    A XIX. szd.-ban az árcsói borvizet is értékesítik. Néhány év leforgása alatt több mint 10000 üveget palackoztak évente. 1817-ben kiépítik a korondi fürdotelepet. (Özv.Frauszné, majd Dósa Elek) A század végen Gáspár Gyula fejlesztett tovább, majd a XIX. szd. elején fiai csődbe juttatták.

    Antropikus eredetű turisztikai erőforrások
    Történelmi műemlékek

    Firtos vára


    Korond, Pálfalva, és Váralja határainak találkozásánál fekszik Firtos várának romja. A legújabb kutatások szerint, a régészek a vár keletkezését a XI. század végére, a XII. század elejére teszik.
    A vár feladata, az ország keleti határainak védelme, a Sóvidék és Sóút orzése volt. Ehhez a védelmi rendszerhez tartozotak a Sóvidék és környékének többi - székelyek betelepülése elott keletkezett - ősvárai, mint a Székelyvarság határában fekvő Tartód vára is.
    Ezek a várak valószínüleg az 1068, 1083, és 1091 évi úz, majd kun betörések hatására épültek a XI.-XII- században. I. László vagy Könyves Kálmán idejében. Ezek a várak nem voltak hubéri birtokközpontok, kis méretük volt, és nem volt lakótornyuk. A bennük és mellettük talaált cseréptöredékek a XI-XII- századból valók.
    A kis várakból, és sáncvonulatokból álló korai erodítésrendszer )amelyhez Firtos és Tartod vára tartozott) mellett talált régészeti maradványok azt bizonyítják, hogy a XIII. század elején a székelyek betelepedése idején ezek már felhagyottak, romosak, erdovel benott területek lehettek.
    A várrendszer megszünése valószinűleg kapcsolatos volt az 1156-os bizanci-kun-román támadással, amely után valószínüleg Szent László király a keleti védőrendszert előbbre tolta a Kárpátok gerincére, és azon túl.
    Az óvális alakú vár 2m vastag falainak maradványait már rég betemette a föld. A tornyos falú udvaron az 1950-ben végzett ásatás, félköríves szentélyu, XII-XIII. szd.-i román stilusú templom maradványait tárta föl. Északon nem volt falazat, természetesen védett volt a magas vulkáni platószéllel, a nyugati oldal szintén meredek lejtore néz, ennek falát egy bástya szakította meg. A bejárat a déli oldalon volt, keletről pedig a várárok és töltés kisérte a falakat. A vár 1701-ig a Firtos, majd a Kornis család birtokában volt. 1613-ban állítolag Báthori Gábor fejedelem is tartozkodott benne. 1737-ben minoriták telepedtek le a vár területén, és részben a régi romok felújításával, fából épült rendházat emeltek. Nem lehet megállapítani, hogy magát a templomot is felújították-e, vagy az 1725-ben Atyhai István által építetett kápolnát használták. A kedvezotlen iojárás miatt a szerzetesek 1783-ban Etédre, majd a Korond melletti Árcsóra, végül a marosvásárhelyi rendházba költöztek. Távozásuk utan az üressé vált vár rom pusztulásnak indult.
    A Firtos-hegy Péterhegységnek nevezett másik csúcsán, a vártól délre egy másik kápolna maradványait tárták fel. Orbán Balázs szerint Szent Péter tiszteletére szentelt kápolna volt, ahol hajdan népes búcsúkat tartottak. Építkezési formája a XIII.századra utal.
    1831 nyarán került napvilágra Firtos várához közel, Tábor-helyen, a Keselyű-tető és Péter hegyese közti részen, aszámos legendát szárnyra keltő híres firtosiaranyéremlet. Az érmék 270-602 közötti időkből valók, a keletrómai császárság pénzei. Bizonyos régészeti nyomok arra utalnak, hogy a Küküllő térségében ez idő tájt korai avar központ létezett. A 237 érmébol 61-et sikerült megtalélni. Az Udvarhelyi Múzeumba került 9 aranypénzbol csak 7 maradt meg. Hat érme új változat, világviszonylatban unikum, csak az Udvarhelyi Múzeumban található. Az érméket feltehetően egy menekülő avar ember áshatta el, 620 táján.

    A korondi 1848-as emlékmű:


    Az 1848-1849-es magyar szabadságharcnak Korondon is kézzelfogható nyomai vannak. Egy helytörténeti adatgyujtés közben egy olyan fényképre találtak, amely idős –1907-ben még élő- „közvitézt” ábrázolt, akik résztvevői voltak az 1848-as szabadságharcnak.
    Ez a fénykép adta az ösztönzést, hogy tovabb kutassanak a forradalom résztvevoi utan. 1998 március 12-én, a szabadságharc 150-ik évfordulójára a korondi Gimnázium elotti parkban felállították a kopjafát. A felkutatott szabadságharc korondi résztvevőinek a száma 58, melyből négy nő volt.


    Néprajzi eredetű turisztikai erőforrások


    Székelyföldön, a kevés számú magányos településtől eltekintve, általában a zárt faluforma uralkodik. Ennek külső képe két alaptípusra osztható: a szabályos, és szabálytalan faluformár. Sóvidéken mind a csoportos (halmaz), mind a soros, vagy utcás faluformát is megtaláljuk, legtöbb esetben ezeknek a keverékét.
    A Sóvidék peremén szórványtelepülések vannak, mint Pálfalva, Fenyőkút, Vadasmezo, Békástanya, és Szencsed.
    A Korondon áthaladó nagy forgalmú főút erőteljesen befolyásolta a falvak településformáját, és mind jobban érezteti hatását. A muút hatása az utóbbi évtízedekbenleginkább Korondon észlelheto, itt az áthaladó nagy forgalmú út modernizálásakor új nyomvonalakat alakítottak ki, s az új foút mentén gyorsan szaporodnak az új típúsú házak. Ezek lényegesen megváltoztatták a falu képét, mivel ezek már nem népi jellegu építkezések. Az átmeno foút és a vele párhuzamosan kiépült Papmocsára beépítésétől eltekintve Korond a csoportos és az utcás község kevert típúsát mutatja.
    A telkek és az udvarok beépítési formáin kívül a domborzati viszonyok, a patakok és azok völgyei is erősen hatottak a település formájára. Egy-egy telken még sírhelyek is találhatók, mivel itt még megtaálható az az osi temetkezési forma, mely szerint a családtagok a saját kertjükbe temetkeznek. Napjaikban ez már tilos, de még ma is több ilyen temetokertet lehet találni.
    A legrégebbi időkben a házat az ember maga készítette, olyan anyagból, amilyen éppen azon a helyen a rendelkezésére állott. Erdos vidéken –mint amilyen a Sóvidék- minden építkezéshez a fa adta és részben adja ma is a legfontosabb alapanyagot. A középkorban az erdők sokkal nagyobb kiterjedése lehetővé tette a fából történő építkezés általános elterjedését. Újabban a régészeti és néprajzi kutatások egyre több érvet sorakoztatnak fel arra nézve, hogy a faépítkezéssel oseink már Dél-orosz síkságon megismerkedtek. A régi házakat gömbölyu fából készítették, a tetőszerkezetet pedig bukk fából. A boronafalu épületek sarkait nagy kore tették és azután a többi részt kirakták kovel. Ma már nem boronafalakat építenek, hanem vésett oszlopok (lábfák) között ácsolt gerendákat helyeznek el, és ezeket csapolva illesztik a lábfák közé. Ezeket a falakat régen törekes szalmával kevert agyaggal tapasztották be. Ma a berakott falat „fenyoágason” belécezik, és éppúgy vakolják, mint a téglaházat.
    Viski Károly 1909-ben Siklódon végzett kutatásai nyomán a ház építését a következőképpen írja le: „Igazi ház csak a faluban épül. Négy szegletre talpko, mindjárt rá a talpfák. A rakófákra mestergerenda, erre a két boríték bütüröl s a fiókgerendák. Az egészet keríti a négy koszorúfa, két bütüjén való s két hosszú. Ezek tartják a szarvazatot, azaz a fönt egyberótt szarúfákat, melyeket még a kakasüllő is tart össze és szét. A szarufákon lécek, lécezés.”

    Népművészet


    „ A népművészet a felgyülemlett,
    jelenlévő múlt, hatékony emlék,
    mely irányítja a jövőt.”
    József Attila

    Korond hírnevét elsősorban népművészetének, és ezen belül a népi kerámiának köszönheti. Ezért gyakran a népművészet „paradicsomának” is szokták nevezni.
    A település arculatát is a népművészeti áruk sokasága, kirakodóvásár – szerű kiállítása határozza meg. Ezek között találunk kerámiatárgyakat, sokszínű választékát (különböző alak, méret, díszítés), szöttes, varrottas, és hímzéses terítoket, faragott tárgyakat, és taplóból készült tárgyakat is. Ezeken a helyi készítésű árukon kívul a korondi standokon találunk még számtalan eladásra felkínált árut, a közhasználati cikkektől a dísztárgyakig.
    Korond értékét, azonban mindenekelőtt a népművészeti árúk sokasága, változatossága, és az előállítására törekvő hagyományos népi mesterségek adják. Ezek közül a legjelentősebb a népi fazekasság, mely a falunak hírnevet szerzett, úgy belföldön, mint külföldön.
    Az értékes népi kerámiakészítés szabályait Bíró Zoltán a következőképpen határozta meg: „ A kerámiatárgyak kidolgozásának első aranyszabálya az, hogy ismerni és alkalmazni kell a századunk húszas, harmincas éveiben még általánosan használt formákat, méreteket, mintakincset, A vevok ugyan nem használják már háztartási célokra a megvásárolt darabokat, de ennek ellenére a tárgy lehetoleg használati jellegu kell hogy legyen. A kancsók, és a tányérok így veszítenek valamennyit a hetvenes évek elején még annyira általános finomságukból, karcsúságukból, a színek terén ötvenéves kihagyás után ismét a pasztellkombinációk dominálnak, a díszítésben pedig az alapmotívumok egyszeru sorozatai vagy variációi. A tárgy minél eredetibb kell hogy legyen, ezért felújítják a már- már elfelejtett technológiákat (pl. festékbe mártott vesszonyalábbal spriccolt edények, matt felületek készítése, földfesték alkalmazása).
    A jó piacot biztosító minták közé mindenekelott a madár, a világfa stilizált változata tartozik. De mindennél fontosabb a készítő neve és a születési helye, ami a tárgy értékes voltát a leginkább garantálja. Bár valamiféle egyszerűsödés megindult, a szakértők minden kritikája és segítsége ellenére még mindig fontos felületi jegy az aprólékos kidolgozás is, valamint a felületek mintákkal való telezsúfolása. A piac igényei új formákat is kitermelnek, ezek közül a sikeresebbek hamarosan általánosan elfogadott felületi jegyekké válnak. Eladhatóságot jelent ma már a rendkívüli nagy méret, a fantáziára valló egyedi kompozíció, a rendkívüli kis méret és az ezzel járó, szinte lehetetlennek tuno aprólékos kidolgozás is. „ (Bíró Zoltán: Néphagyományok új környezetben.)
    A kerámiakészítésen kívül egy másik jelentős népi foglalkozás a Korondon a taplófeldolgozás, mely egy nagyon ritka mesterségnek számít, és amelynek szintén hagyománya van a faluban. Ezen kívül a faluban találunk fafaragással foglalkozó mesterembereket, szövéssel, varrással és hímzéssel foglalkozó asszonyokat, termékeikkel hozzájárulva a falu népművészeti értékének növeléséhez.
    A továbbiakban ezeket a fontosabb hagyományos népi mesterségeket szeretném bemutatni, amelyek elsősorban járultak hozzá, hogy Korond az erdélyi népművészet egyik jelentős központjává váljon.

    A korondi hagyományos népi mesterségek

    A korondi fazekasság



    A korondi fazekas központ híre már nemcsak a megye, hanem az országhatárokon is túlterjedt. Az ország egyetlen helységében sem dolgozik annyi agyagot formáló és díszítő fazekas, mint Korondon. Ezen túl a fazekas központ történeti szempontból is figyelemre méltó. A gazdasági-társadalmi fejlodés hatására, amely minden típusú mesterséget kimozdított hagyományos kereteiből és társadalmi rendeltetésébol, a korondi fazekasság sorsa kedvezoen alakult.
    Egyrészt, mert megmaradt a hagyományos fazekasság, s ma is nagyszámú használati edény készül, amelyet az ország több vidékén igényelnek, másrészt pedig létrejött a kerámia, új díszítő változata, amely mennyiségben és minőségben jóval felülmúlja a fazekasok eddig ismert összes alkotásait. Így Udvarhelyszék XIX. századi virágzó fazekas központjai közül – Székelyudvarhely, Küsmod, Korond, Homoródalmás, Székelyzsombor – a változások eredményeként, a fazekasság csak Korondon maradt meg és művészi értékben elore is lépett. A jelenség országos viszonylatban is egyedülálló. A fejlodés tényezoi közül a muvészi elorelépés a legfontosabb. A néhai „sárkovácsok” utódai, a régi típusú korongokon, a hagyományos edények mellett ma mesteri alkotásokat készítenek. Így a korondi kerámia formái, díszítési és rendeltetési jegyei alapján a népmuvészeti alkotások közé sorolható.
    A régi Udvarhely vidéki fazekas központok formakincse, díszítő motívumai ma Korondon élnek tovább. Több mint kétszáz korongozó alakítja az agyagot a hagyományos korondi és a környékrol Korondra származott formákra.
    A mai korondi kerámia formavilága a lehető legváltozatosabb, a díszítomotívumok is igen sokfélék. Ezeket két csoportba oszthatjuk: a hagyományos, helyi, korondi formák és díszíto motívumok, valamint az új, átvett formák és díszíto motívumok. A forma-és a motívum-ötvözodés eredményeként a mai korondi alkotások megfelelnek a köyönség ízléseinek.
    „ Napjaink alkotásait, tehát a ma embere és közössége alakította ki, alkotja meg és saját jegyeiként viseli. Ebbe a népmuvészeti értékrendbe a fehér kerámiát soroljuk be, amely az egész Udvarhely vidék fazekas központjaiból származó, népmuvészeti szintre emelkedett forma-és díszítomotívumok ötvözodésébol áll és amelyet ma korondi kerámiának nevezünk.”(Kardalus János: A korondi kerámia)
    Az utóbbi két évtizedben gyors ütemu újítások mentek végbe. Különösen a formák lépték túl a hagyományosnak mondható rendet. A jelenség összefügg a kerámia szerepváltozásával, a díszíto funkció fokozott elotérbe kerülésével a régi használati kerámiával szemben. Ezért találkozunk ma olyan formákkal is, történelmileg nem nevezhetok korondinak. Ezek alkalmazása egy természetes megnyilvánulás, a kerámia mai igényekhez való alkalmazkodása folyamán. Hasonló alakulás figyelheto meg a díszítomotívumok szerkezeti rendjében is, ahol a régi elemek újakkal telítodnek, gyarapodnak.
    Az újítások másik területét az új típusú festékmázzal való próbálkozás képezi az újhabán típusú máz és a grafitmáz alkalmazása révén. Az újhabán típusú máz más a XIX. század végén Korondra került máznak egy tökéletesebb változata, fehér csillogó máz, amely ünnepi hangulatot kölcsönöz a mai alkotásoknak. A grafitmáz alkalmazása teljesen új keletu eljárás és kevesen használják.
    A korondi kerámia nemcsak otthon bizonyított, hiszen országos kiállításokon, és mindenütt a legmagasabb díjat és elismerést kapta.

    A korondi fazekasság története:



    Korondon a fazekasságnak ősi hagyományai vannak, sokan Európa egyik legjelentosebb fazekas központjának tartják. A fazekasság a középkortól nott iparággá.
    Az elso írásos adat a fazekasságról 1613-ból származik, amikor az udvarhelyi fazekas céh kontárkodással vádolja a korondiakat. Az udvarhelyi mesterembereket rendelet védet, így Korond szorult helyzetbe került. I. Rákóczi György 1643-ban, majd Apafi Mihály 1682-ben rendelettel oltalmazza a székelyudvarhelyi fazekasság termékeit, a korondi s Korond környéki falvak fazekasainak ún. „kontártermékei” ellen. Az eladási tilalmat azonban a korondiak folyamatosan megszegték. A vörös máztalan edények mellett a „cserepesek” kályhacsempéket is állítottak elo. Korondon a legrégebbi, évszámmal ellátott csempe 1667-bol származik. A máztalan, olcsó cserépedényekkel a korondiak Csík kivételével, az egész Székelyföldet és a szász megyéket is ellátták.
    1750-ben gróf Gyulaffy László, Erdély udvari kancellárja, korondi birtokos biztosítja a korondi fazekasoknak, hogy évente 4 vásárt tarthassanak Korondon, ahol szabadon árusíthatják termékeiket.
    1820-ban korondon már ötven fazekas dolgozott. A XIX. század végén megjelennek az olcsó mázas edények. 1893-ban Székelyudvarhelyen ko-és agyagipari szakiskola nyílik, ahol több korondi is tanul. A mázasedény gyártásának technológiája viszonylag rövid ido alatt egész Korondon is elterjedt. A fazekasok száma 1893-ban már 367-re emelkedett.
    A korondiak a máz nélküli edényeknek is sokféle változatát készítették, melyek jól bevált fozoedények voltak az akkori cserepes tuzhelyeken. Néhány ezek közül: puliszkafozo fazék, káposztafozo fazék, tejfozo edény, de készítettek sarvaló kandérokat, szilvaízes edényeket, kalákák, lakodalmak, torok alkalmára vékás edényeket.
    A cserepes tuzhelyek csempéit több helyen is készítették a vidéken: Atyha, Korispatak, Etéd, Küsmőd, Szolokma, Makfalva stb. Az erre vonatkozó bizonyíték az 1667-es évszámot viseli magán. Páll Lajos festo-költo pedig egy „Nemes Monos de Korond 1767” feliratú szép brokátmintás csempét talált. Ugyancsak szép régi csempéket oriz Józsa János fazekas.
    Korondon a fazekasok mindig nagy számban éltek. Számuk az évek folyamán általában 100-400 között változott. Ma 600 körül van az ipari engedéllyel rendelkezo fazekasok száma. A legtöbb mester a falu Tószegnek nevezett részén élt osi idoktol fogva. A többségükben gazdálkodó felszegiek „kurtaharisnyásoknak” gúnyolták régebb oket, mivel a korong hajtásától elkopott-kifoszlott a székelyharisnyájuk szárának az alsó része.
    Az a tény, hogy 1613-ban egy udvarhelyi fazekas céh kontárkodással vádolta a korondiakat, bizonyítja, hogy a korondi fazekasok már akkor komoly vetélytársként jelentkeztek. Idovel az 1750-ben Gyulaffy László által biztosított négy vámmentes vásár lehetosége is kevésnek bizonyult, így nagyobb piacra volt szükség. A XIX. század közepére már a korondi fazekasok termékei Erdély szerte ismertté váltak. Az árusítási utakat „szekerességnek” nevezték. Leggyakrabban Marosvásárhely vidékét és a Mezoség falvait látogatták meg. A biztosabb vásárok végett távolabbi vidékekig is elmerészkedtek, egészen a Mezoség pereméig. Ezek az árusítási utak, azonban nem voltak veszélytelenek. Útjaikra általában egy katlan fazekat (600-1000 db) vittek. Az edények ára kétszer töltve kukoricával volt abban az idoben. Kínos, nehéz munka volt mind az edény készítése, égetése, mind pedig az értékesítése. Ezért a falu szegényebb rétegét éppen a fazékiparral foglalkozók alkották.
    Az 1820-ban egész Erdély szerte megejtett úrbéri összeírás alkalmával 50 fazekast jegyeztek fel Korondon.
    A XIX. szd. Közepétol a korondi fazekasság számára új piacokat jelentettek a Kárpátokon túli falvak, városok, melyek valósággal felvirágoztatták ezt az iparágat. Ezt az ívelést a Románia és Ausztria- Magyarország között kibontakozott ötéves „vámháború” szakította meg. Továbbá az is fokozta sz értékesítési válságot, hogy csappant a kereslet a közelebbi területeken is a máztalan fazekak iránt. Ekkor következett be az első fazekas „emigrálás”. Tizenhét mester vándorolt át Korondról s más Udvarhely megyei településekről az akkori Románia területére a jobb megélhetoség reményében.
    A Marosvásárhelyi Kereskedelmi és Iparkamara fontos adatokat szolgáltat jelentéseiben a századvég korondi fazekasságával kapcsolatban. Ezekbol nyomon követhető, hogy miként tunt el lassan a korondi máztalan kerámia és foglalta el a helyét a keresettebb mázas edény. Szinte évről- évre kimutatható, hogy miként ösztönözték az akkori kereskedelmi minisztérium képviselői, a mázas edények készítésének meghonosítását. Az áttérést a visszaesett edényárak is sürgették. Míg 1886 előtt 100 db edény ára legalább 3 forint volt, addig a vámháborút követoen mindössze 1,70 forintot kaptak érte.
    A Marosvásárhelyi Kereskedelmi és Iparkamara igyekezete eredményeként a kereskedelmi miniszter nyolc hónapos tanfolyamot szervezett a mázas fazekasság elterjesztése érdekében, sot ún. „vándortanító” is tevékenykedett, aki házról házra járva tanítgatta az embereket az új technológiára. A lakósság azonban idegenkedett a kezdeményezéstol.
    A kerámiaválság ellenére Korondon nem csökkent a mesterek száma. Mialatt Küsmődön és Szolokmában alig tevékenykedett 7-8 fazekas- és nemsokára ezek is felhagytak vele- addig Korondon az 1893-as jelentés szerint még mindig 145-en uzték ezt az osi mesterséget. A korondi vállalkozó kedvűeknek segítségükre volt a székelyudvarhelyi Kő- és agyagipari szakiskola létrejötte is.
    Az 1900-as évek elején Székelyudvarhely vármegye eroteljes iparfejlesztési akciót indítványozott. Textil, kő, és agyagipari létesítményeket kértek a Sóvidék számára.
    Az Iparfejleszto Bizottság a kereskedelmi minisztériumhoz címzett Memorandumában beszámolt a korondi lehetoségekrol: „Bizottságunk hiszi, hogy néhány év alatt, elsősorban Korondon olyan iparfejlesztési akciót kezdeményez, mely által százak és ezrek fognak európai verseny – agyagiparos mukészítményeket eloállítani.”(Udvarhelyi Híradó, 1907)
    A XIX század utolsó évtizedében páratlan fejlodésnek indult a korondi fürdo is, amelynek akkori tulajdonosa Gáspár Gyula egy kis mázasedénygyártó muhelyt létesített. Ebbe az üzembe hozta mesternek Korispatakról Katona Jánost és egy német festot. Az üzembe több korondi is dolgozott, így egyre többen kezdték elsajátítani az új gyártási folyamatot. 1909-ben a Kereskedelmi és Iparkamara jelenthette, hogy Korondon elterjedt a mázasedény készítése. A mázas kerámia térhódítása a korondi fazekasság addig nem tapasztalt fellendülését jelentette. 1913-ban már ennek alapján városi rangot kértek a nagyközségnek.
    Azt, hogy a modernebb gyártmányok ma már magasabb szinten állnak, köszönheto Filep Dezsőnek, akitől a fazekasok eltanulták a művészi kivitelt, és igen szép eredményeket értek el. Ők azok és akik ma a legelokelobb szalonokba beillo vázákat gyártják. Ezek a vázák nemcsak a „közönséges korondi fazék” végnapjait jelentették, hanem a régi értelembe vett fazekasság megszünését is. Korondon a fejlődés tovább folytatódott. A két világháború közti periódus újabb lendületet adott a fazekasságnak.
    A román néprajzosok már a húszas évek végen „felfedezték” Korondot. Mac Constantinescu a fogarasföldi Dragus-i kerámiát a korondival hasonlította össze. Az akkori faluban 200 egyéni fazekasműhelyt talált.
    A korondiak sikerrel vették fel a versenyt a kerámiaipar tokés vállalkozásaival is. Foleg Munténia és Moldva falvait kezdték elárasztani változatos, tarka festésu cserépedényeikkel, játékokkal és dísztárgyakkal.
    A Tompa fivérek tordai kerámiagyárának mintájára 1929-ben megalakult előbb a Bertalan Áron, majd a Katona Sándor tulajdonában lévo „fazékgyár”. 1936-ban alakult meg a Patria nevű új gyár, ahová idegenbol hozott fazekasokat neveztek ki műhelyvezetőnek. Ez a vállalkozás hamarosan megszunt. A Bertalan Áron kerámiagyárba egyre több szakiskolát végzett fazekast hoztak, nemcsak Udvarhelyrol, hanem Tordáról is.
    Korond a két világháború között a fazekas központok „sárkovácsainak” befutó helyévé vált. A kerámia az egyik legkifizetődőbb üzletnek bizonyult. Az 1930-as évek végén Bertalan Áron a tordai Pitvartól a Tompa fivérekhez hasonló modelleket kapott. Korondon is egyre jobban a elterjedtek a „népies”, „magyaros” minták. Ebbol nemcsak a Pitvarnak szállítottak, hanem Németországba is. Az üzemek révén a magán fazekasoknál is elterjedtek a gipszformák (modellek). A negyvenes években Bertalan és Katona üzeme mellett két kisebb muhely is muködött. Az egyes muhelyekben mindent elkövettek a muhelytitkok megorzéséért.
    Idoközben Korondra műkedvelő festőnőt, Boér Máriát hívták Kolozsvárról, aki szép virágváza díszítéséket és modelleket készített, és bevezette az antilopos vázák készítését. A nagyváradi Molnár Judit, Boér Mária után 1945-ig tevékenykedett Korondon.
    Tófalvi Zoltán szerint ez a korszak piaca az „eklektikus edényeket, giccses emléktárgyakat, talpas vázákat, és hímzésekből átvett festett vagy szaruzott díszítményeket igényelte.” (Tófalvi Zoltán: A korondi fazekasság)
    A korondi fazekasokra a Kárpátokon túli edénygyártók is felfigyeltek, nemcsak a vásárlók és a néprajzosok.
    A II. világháború éveiben a korondi fazekasok nyugat felé is messze „előnyomultak”, egészen Ausztria határáig. A bécsi döntés után dr. Szepesi Mihály miniszteri tanácsos az ún. „úri” ízlést kielégíto fazekasokat szövetkezetbe szervezte, és termékeiket az egész ország területén árusította. Többen dolgoztak is az anyaország különbözo településein, mint fazekasok, ezek hazatérve meghonosították az ellesett szecessziós utánzatú, népies, magyaros stílust.
    A sokféle hatás és a piacok megőrzéséért tett erofeszítések a tulajdonképpeni népi fazekasság végét is jelentették. Tófalvi Zoltán így ír errol: „ Korondon a szigorú értelembe vett népmuvészet is megszunt és átalakult gicsekkel tarkított népi iparművészetté.”(Tófalvi Zoltán: A korondi fazekasság)
    A korondiak évrol évre több terméket szállítottak a Kárpátokon túli területekre. Kezdetben szekerekkel, később teherautókkal fuvarozták az árut.
    1949-1950 között államosították Bertalan és Katona Sándor üzemeket, és a magániparosok helyzete is nehezebb lett. A hatvanas évektol a közkézben levő gyárak termékskálája kibovült. Elkezdodött a virágvázák, falitányérok, és más dísztárgyak sorozatgyártása. 1962-ben az üzemekben elkezdik gyártani a fekete kerámiát. Azuta magántermelok is foglalkoznak vele.
    A turistaforgalom fellendülése fokozta a keresletet is. A leleményes korondi ember pedig igyekezett kieléggíteni minden szükségletet, sokszor éppen az igazi értékek föláldozása árán. Így hódított teret a giccses dukkó-díszítés is.
    1974-ben új, modern, korszeru kerámiagyárat létesítettek Korondon. Az 1972/73-as tanévben a székelyudvarhelyi szakiskola vezetosége tanulókat toborzott kerámia szakra, és ezt az osztályt kihelyezték Korondra a helyi elméleti középiskola épületébe. Az itt végzett diákok a korondi kerámiaüzembe szakmunkásként álltak munkába.
    Az 1989-es fordulat változást hozott a korondi üzem életében is. A gyárat a Vestra néven részvénytársasággá alakították, a munkáslétszámot, és a termelést lecsökkentették. Az inflációnak, és a vezetoi érdektelenségnek köszönhetoen a megtermelt javaknak nehezen került felvevő piac, és a kilencvenes évek közepére le is állt a termelés.
    Szerencsére a kerámiaüzem leállása nem jelentette a korondi fazekasság halálát. Bár örökös párharc folyt az üzemi termelés, és a magántermelés között, mégis ösztönzo hatása volt. Ami már két évtizede ösztönző mércét állító rendezvény a korondi fazekasok számára az az Árcsói kerámiavásár. Az évről évre megrendezett kerámiavásár által Korond népi mestersége, a fazekasság, a közszemlélet tárgyává vált. A résztvevő fazekasok hozzáállásának köszönhetően a rendezvény évrol évre jobban betöltötte tömegnevelo szerepét.
    A kerámiatermékek híre messze túlnőtt az évek folyamán Európa határán. A magántermelok-most már csak róluk beszélhetünk- az öt kontinens majdnem minden országába eljuttatják (különösen 1989 után) termékeiket, de az 1962-1989 között virágzó üzemi termelés is sok országot meghódított.
    A fobb importálók: Algéria, Anglia, Ausztria, A.E.Á., Ausztrália, Belgium, Bulgária, Ciprus, Csehszlovákia, Dánia, Franciaország, Hollandia, Izland, Izrael, Japán, Jugoszlávia, Kanári-szigetek, Kanada, Líbia, Lengyelország, Magyarország, Mexikó, Németország, Norvégia, Olaszország, Panama, Spanyolország, Svájc, Svédország, Szovjetúnió, Új-Zéland.
    A korondi fazekasság történelmét, múltját végigkövetve, méltán nevezhetjük a települést, az erdélyi fazekasság, és a népmuvészet legnagyobb központjának. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy számtalan Maros, Hargita és Kovászna megyei székely népi fazekas központ közül ma csak a korondi muködik. Természetesen ennek megfeleloen megnövekedett a „korondi” kerámia iránt érdeklodok tábora, és emellett a fazekasoknak igazodniuk kellett a változatosabb igényekhez is.
    Korond nagy érdeme, hogy az erdélyi fazekas központok lassú hanyatlásával és fokozatos megszűnésével is ki tudta elégíteni a késobbiekben jelentkezo fokozódó igényeket, és ezeket életbe is tudta tartani.

    A Korondon alkalmazott népi fazekas-technologia mozzanatai:


    • Az anyag korongolása (edénytest elkészítése)
    • Szikkasztás
    • Kaolinnal való leöntés (engobozás)
    • Száradás
    • Karcolás, csíkozás vagy festés (díszítés) – foleg szaruírókával
    • Égetés (a mázas edényeket kétszer égetik)

    A taplófeldolgozás:


    A taplofeldolgozás az egyetlen olyan népi mesterség, amelynek pontosan ismerjük a keletkezési körülményeit. Írott feljegyzések tanusítják, hogy a XIX. század hetvenes éveiben Borszéki Lina tanítóno honosította meg Udvarhelyen és környékén.
    Az Erdélyi Szótörténeti tát IV. Kötetében megtaláljuk már 1595-ben a taplógomba feljegyzését: taplógomba (Fomes fomentarius) néven. A magyar nyelv történeti etimológiai szótárában 1395-ben említik eloször taplow formában. A taplóból kászült tuzgyújtó eszközt viszont 1506-ban emlitik legeloször. A történeti etimológiai szótár a szó eredetét bizonytalannak tekinti, de valószínu, hogy török eredetu. A fuzfákon növo parázstaplót is (Fomes igniarius) és bükk taplót is ( Fomes fomentarius) a gyufa feltalálásáig a „tuzütésnél” –a kovako mellé helyezve- a tuzgyujtás nelkülözhetetlen eszközeként használták. Ezen kívül a méhészetben füstölésre is használták. A tapló azomban nemcsak a tuzcsiholás nélkülözhetetlen eszköze volt, hanem a népi gyógyításban is alkalmazták vérzéscsillapítóként, fejfájás ellen (a sapkát) és aranyér gyógyítására (füstölögtetve).
    A korondi toplászat meghonosodásának okaként több érv is felsorakoztatható. Legnyomósabbnak a múlt század végének, s a huszadik század elejének nyomasztó gazdasági élete jelölhető meg. A szegénység, páratlan találékonyság, kézügyesség, és az új iránti fogékonyság alakította ki ezt a mesterséget is, mint korábban a fazekasságot, és más mesterségeket. Az eddig felkutatott irásos források azt igazolják, hogy taplémuvesség elterjedése Korondon Filep János postamester nevéhez fuzodik, aki az 1895-ben megalakult Korondi Hitelszövetkezetnek is tagja volt. A népemlékezet szerint Filep János legelső taplógyűjtője Bancza Pali volt. Az azóta megsokasodott taplógyüjtőket ma is „Bancza ivadékainak” nevezik, a zsákot pedig amelybe a taplót gyujtik „Bancza- zsák”-nak hívják. Filep János kezdeményezése sikerrel járt. Kereskedő szellemű egyének megvásárolták a megmunkált darabokat, és nagyvárosokban, fürdő- és üdülohelyeken próbáltákértékesíteni, többnyire sikerrel.
    Mivel a feldolgozott tapló igen könnyű, nagy mennyiséget is könnyen lehet szállítani. Ennek, a szállítás akkori feltételei mellett igen nagy jelentősége volt. A taplókészítők hamar rájöttek arra, hogy legjobb ha maguk készítik el portékáikat, és így nagyobb jövedelemre számíthatnak. A taplómegmunkálás „tudománya” gyorsan terjedt. Új tehetséges mesterek, és kereskedők foglalkoztak vele, így a falu új, jövedelemkiegészítési lehetőséggel gazdagodott.
    A taplófeldolgozás díszárú választékának magas művészi szintre való emelésében nagy szerepe volt a Korondra telepedett Gál Sámuelnek, aki az 1930-as évek után szinte minden nagyobb kiállításon részt vett, és értékes díjakkal, kitüntetésekkel tért haza, növelve a falu hírnevét azáltal, hogy termékei több földrészre is eljutottak. Taplósapkáiért 1933-ban ezüstérmet kapott a sepsiszentgyörgyi Mezőgazdasági és Ipari Kiállításon, különféle taplómunkáiért pedig aranyérmet kapott Kolozsváron a Méhészeti Kertészeti és Háziipari kiállításon.
    A taplógyűjtés a taplómesterség legfáradságosabb, veszélyes munkafázisa. Taplógyűjtés közben többen is életüket vesztették. Az egész ország bükkerdői a korondi toplászok „kiosztott”területe volt. A taplóknak külömböző mérete és típusa létezik. Egyesekből sapkákat, másokból kefetartókat, nagytáskákat, kalapot, tupárnát stb. készítettek. Némelyikből csak kevés rész marad meg faragás után, mások taplóóriások.
    A taplófaragás, taplógyüjtés többnyire féfimesterségnek számít, de voltak női képviselői is Korondon. Manapság a gyűjtés és értékesítés is könnyebb lett. A szorgalmas korondiak az öreg bükkösökről összegyűjtik a taplót, családi üzemükben feldolgozzák, majd széthordják az országhatárokon túl is. Az Árcsói kerámia vásároknak is állandó színfoltja a díszes tapló-stand.
    1996 és 1998 között két évi gyujtomunka eredményeként, dr. Zsigmond Győző felkérésére István Lajos és Szocs Lajos összegyujtötték a korondi taplófeldolgozás teljes anyagát egy országos méretű kiállítás céljára, a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum részére. A kiállítás anyagát adományként gyujtötték, azzal az ígérettel, hogy az ajándékozó nevét feltüntetik a tárgyak mellett, a kiállításra meghívják a gyujtoket, és az anyag a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumba kerül megorzés végett.
    A taplófeldolgozás a népi fazekasság mellett szintén jelentos népi mesterségnek számít. Korond azok a közé a világviszonylatban is ritka települések közé tartozik, amelyekben még ma is élo mesterség a taplófeldolgozás. Ez a foglalatosság az utóbbi idoben 50-60 családnak biztosított megélhatést.
    A taplógombát hamuval, vízzel, lassú tuzön öt napon át fozik, majd a szálkás rész eltávolítása után kalapáccsal megpotyolják. Ezután kifaragják, majd topolják, nyújtják, szabják, vasalják majd préselik, és a kész tárgyra díszeket ragasztanak.
    Ma a taplóból többféle tárgyat is készítenek: sapkát, válltáskát, kefetartót, falvédőt, öveket, tupárnát, virágdíszeket, és másokat. A korondi taplósok készítményeiket a tengerparton és külömbözo városokban is értékesítik.

    A korondi Múzeumház



    A második világháború után Korondon, hivatalos körökben többször is felvetodött a gondolat, hogy létre kellene hozni egy kis múzeumot. 1946-ban már elkezdodött a régi tárgyak összegyujtése, amelyeket a volt jegyzoi lakásba raktároztak el. Késobb ezeket elvitték más múzeumokba.
    Az 1970-es években újra felvetődött a gondolat. A tantestület lelkesebb tagjai is gyujtögetni kezdték a régi tárgyakat, amelybe a tanulók is besegítettek. Így 1977-re félszáznál több darab gyult össze, régi bútorok, régi cserép- és faedények, kézi gabonaarató és gabonacséplo eszközök, a kender feldolgozásához szükséges szerszámok, régi cserepes tuzhely csempéi stb. Szükségessé vált az iskolába összegyujtött tárgyak elhelyezése olyan épületbe, mely a közösség kézpontjában lenne, volna régisége is, és a régi korondi háytípust is fel lehetne ismerni rajta.
    Így került a választás egy nagyon régi, kétosztatú földszintes házra, amely akkor családi ház volt. A ház pontos építési idejét nem sikerült megállapítani, de azt tartják, hogy a talpfája még abból az idobol való, amikor Szolomár oldalát csereerdo borította. Az akkori községi Pártbizottság, a Szocialista Nevelési Tanács és a Kultúrotthon Igazgatóság elhatározták, hogy az épületet megvásárolják a tulajdonostól. A vásárt csere formájában kötötték meg. A tulajdonos a helyi mezogazdasági termeloszövetkezettol új területet, és egy házra való faanyagot kapott a községi erdobol.
    Így a község központjában létrejött a múzeumház. 1978-ban az épületet új zsindellyel fedték újra, kitakarították, kimeszelték, és az iskolából összegyujtött múzeumi tárgyakat elhelyezték benne.
    A múzeum kezelését, a tárgyak megorzését Páll Antal híres fazekasmester vette át. A múzeum látogatók Páll Antal termékeibol vásárolhattak is, melyek külön voltak kiállítva eladási céllal. István Lajos 1980-tól gondozta a múzeumot. 1989 után, a Firtos Muvelodési Egylet megalakulása után, az egylet vezetosége is bekapcsolódott a múzeumi tevékenységbe. 1997-tol a „múzeum ore” Tófalvi Sándor könyvtáros lett. Ma a múzeumház sorsának irányítását a községi tanács saját hatáskörébe vonta.
    Ma a tájház egy század eleji korondi fazekascsalád lakás- és életkörülményeiből ad ízelítőt. Az edénygyűjtemény mellett a látogató gyönyöru, régi festett bútordarabokat láthat, de figyelmét felkelthetik az egykori munkaeszközök és a hajdan volt korondi népviselet is. A „porta” elé gyönyöru székelykaput állítatott a korondi kultúrotthon vezetosége. Nem faragtattak újat, hanem Atyhából, a 98-as házszám elol szerezték meg a múzeumház részére az ott álló, csakugyan muzeális értéku, gyönyöruen díszített székelykaput, és állítatták fel új helyére a múzeumház mindenkori látogatóinak csodálatára.

    Korondi népszokások-népünnepek


    Korondon rengeteg népszokás, hiedelem fuzodik az év különböző periódusaihoz. A népszokások egy része vallási eredetu, mások évszakokhoz, vagy helyi ünnepekhez fuzodnek. A korondi ember ma is ismeri az időjárásra, egészségre, szerencsére, terméskilátásokra utaló régi hiedelmeket, babonákat. Az év különbözo idoszakaira vonatkozó jelentosebb szokások január 1-tol december 31-ig:

    Január 1-Újesztendő napja:


    A legtöbb helyen ezen a napon hajnalban kottes palacsintát sütöttek. A lányok és az asszonyok nem látogathattak meg másokat, mert úgy tartották, férfinak kell az új évben elsoként a házba lépni, hogy szerencsét hozzon a következo évre. A férfiak felkeresték a rokonokat, ismerosöket és boldog új évet kívántak. A faluban házról házra jártak e nap a kóborló zenészek, és a kolduló cigányok, szintén „szerencsét hozni” az új évre. A csoportokba verodött köszöntok így üdvözölték a ház népét:
    „Ma van újesztendő napja,
    aki ezt megérte, méltó megtisztelje,
    éltesse az Isten a háznak gazdáját,
    tartsa meg az Isten a benne lakóját.”
    Ez a szokás ma már a múlté.

    Vízkereszt: (január 6.)


    A katolikusok ünnepe, a házszentelés napja. A pap házról házra jár, hogy megszentelje a házakat. Távozása után régen az asszonyok, lányok, gyermekek utána siettek a harmadik, negyedik házig is elkísérték, hogy dús legyen és jó nagyra nojön.

    Februárban több farsangi bált is szerveznek ma is, melyek között színdarabos bál, és kosaras bál is található. A húshagyó keddi bál (húsvét elotti 46.nap) a januárba kezdodo farsang záró napja. Ezen a ismét kottes palacsintát sütöttek, és ünnepi asztalt terítettek. A művelődési házban ma is megtartják a farsangzáró táncmulatságot, ennek végeztével húsvétig se bál, se lakodalom nincs a faluban.

    A húshagyó kedd utáni nap a hamvazószerda, vagy böjtöloszerda. A katolikusok azen a napon nem ettek se húst, se zsíros ételt. A nap sajátos étele a fott aszalt szilva és a puliszka volt.

    Virágvasárnap: (húsvét előtti vasárnap)


    Ezen a napon konfirmáltak az unitárius gyerekek (14 évesek). Kezdetben egyszerű vallásos ünnepnek számított, ma már az evés-ivás nagy családi ünnepe lett.
    A katolikusok ezen a napon szentelik meg a barkát(népies nevén cikót). Sokan még ma is úgy tartják, hogy ha a házba bevitt barka nincs megszentelve, akkor nem kelnek ki a csibék a tojásból.

    Húsvét elotti péntek, nagypéntekhez egykor hiedelmek, szokások egész sora kapcsolódott. Ez a nap is szigorú böjt nap, amit az unitáriusok is megtartanak. Régen voltak akik estig semmit nem ettek ezen a napon.
    Húsvét első napja:A katolikusok sonkát, bárányhúst, kalácsot, bort, és pirostojást szenteltek és szentelnek ma is. A nagymise (11 órakor) előtt határkerülést tartottak. A keresztalja élén templomi zászlókat vittek, útközben kitakarították a mezei kutakat. 1947 után a határkerülés is megszunt Korondon. Húsvét elso napjának éjszakáján indultak öntözni(locsolni) a felnott legények a nagy leányokhoz. Öt-hatos csoportokba jártak, rendszerint zenészt is vittek magukkal. Volt köztük egy ún. „szamár”, aki a pálinkáskorsót cipelte, amelybe az el nem fogyasztott pálinkát gyujtötték. Ezenkívül a kosarat is o vitte, amelybe a piros tojást gyűjtötték. A pálinkát és a tojást húsvét másodnapján délután vagy este közös mulatság keretében fogyasztották el. A locsoló legények minden háznál három verset mondtak el: beköszöntőt, táncra kérőt és köszöntő verseket.
    Húsvét másodnapja:
    Reggeltől délig a gyerekek öntözésének az ideje. Kettes-hármas csoportokban járnak házról házra, nem csak a lányos házakhoz mennek. A fo cél, az adománygyujtés. A gyerekek is locsoló verseket mondanak. A faluban számtalan locsolóverset ismernek.
    Pl. „Zöld erdőben jártam,
    Kék ibolyát láttam,
    El akart hervadni,
    Meg szabad-e locsolni?”

    Áprilisban, Márk napja utáni vasárnap tartják a katolikusok a búzaszentelést. Ezen a napon a templomi zászlók alatt a falunak annak a széléhez vonultak, ahol a búzavetések kezdodtek. A szertartás alatt a lányok a búzakalászból és mezei virágokból koszorúkat fontak, a zászlókra aggatták és így vonultak vissza a templomba. Ma már csak a templom körüli körmenet emlékeztet erre a szokásra.
    Május elseje, előestéjén a legények a lányok kapujába vadcseresznyefa ágakat állítottak. A fiúk, a biztonság kedvéért az ág alsó részébe a nevüket is belerótták. Volt ugyanis olyan eset, hogy néhányan kicserélték a zöld ágat tövisfával.
    Húsvét utáni negyedik héten van áldozó csütörtök. Ezen a napon gyóntak és áldoztak eloször a hét évet betöltött gyerekek. Ma már az első áldozás díszes ünneppé vált.

    Pünkösd, húsvét utáni ötvenedik nap. Hagyományos ünnepi eledele az ordás kalács. Pünkösdhöz kapcsolódtak a keresztjárások. Egyik legnagyobb eseménynek számított a csíksomlyói búcsújárás a katolikusok számára. Ez fizikai szempontból is nagy próbatétel volt. A korondiak 47 km-t gyalogoltak Kápolnásfaluig, ahol megszálltak, és onnan másnap újabb 38 km várt rájuk. Csíkszereda határában megmosakodtak az Olt vizébe, ez után mentek fel Somlyóra. A korondi búcsújárás fénykora a két világháború közötti idoszakra teheto. Évente legalább 150-200 személy vett részt a zarándoklaton, nok, férfiak, fiatalok és öregek egyaránt.

    Úr napja, pünkösd utáni második csütörtök. Nagy katolikus ünnep. 1890 táján állították fel a faluban azt a négy keresztfát, melyek az Úr-napi körmenet irányát és megállóit jelezték. A keresztfáknál erre a napra templomi terítokkel borított, szentképekkel és gyertyatartókkal díszített oltárokat állítottak, a körmenet útját pedig a Piac-tértol a templomig korisfa ágakkal díszítették fel. Ezekrol, a templom fele visszamenet mindenki letört egy kis ágacskát, és hazavitte. 1960-tól ezen a napon száll ki az unitárius egyházközséghez az esperesi vizsgálószék is.

    Úr napja utáni tizedik nap tartják a korondi római katolikusok a templom búcsúját. Ezen a napon Pálpatakáról, Atyhából, Parajdról, és Szovátáról templomi zászlókkal vonultak fel az ottani hívek. A templomi szertartás után ünnepi ebédekre, a vendégek fogadására került sor, és a napot nagyszabású táncmulatság zárta.

    Augusztus második szombatján rendezik meg 1979 óta a hagyományos Árcsói kerámiavásárt. A néprajzos szakemberekbol álló bizottság nézi át és hagyja jóvá a kiállítandó árút, végül o díjazza a kiváló munkát. A rendezvény célja a korondi kerámia legjellegzetesebb darabjainak forgalmazása mellett, a több évszázados korondi fazekasság népművészeti hagyományainak feltárása, tovább éltetése és muvészi továbbfejlesztése.

    Szeptember folyamán Korondon is és a tanyafalvakban – Fenyokúton és Pálpatakán is – megszervezik a hagyományos szüreti bált. Ennek a szokásnak 80 és „régisége” van annak ellenére, hogy Korondon soha nem voltak szolosök. A húszas években vezették be ezt a szokást a faluba. A szükséges szolomennyiséget a piacról szerezték be. Erre a napra a csoszök táncmulatsággal készülnek és székely népviseletbe öltöznek.

    Szent Mihály napja (szeptember 29) utáni vasárnap az unitáriusok számára az őszi hálaadás vagy az új kenyér ünnepe, fontos vallási ünnep. Erre a napra friss kenyeret és kalácsot is sütöttek. Ezt a szokást a katolikusok egy része is átvette.

    Mindenszentek napján (november 1) mindkét felekezet temetőjében megtakarítják a sírokat, virágokkal díszítik fel, majd gyertyákat gyújtanak. Este otthon az ablakban és a tornácon is égetnek gyertyákat.

    Karácsony szombatján (december 24) minden háznál kalácsot sütnek, este pedig karácsonyfát állítanak. A karácsonyfa állítás szokásának kezdete Korondon az 1920-as évekre teheto, és a negyvenes években vált általánossá. Karácsony estéjén a cigányok csoportokba verodve jártak házról házra kántálni, házalásuk a hajnali órákig tartott. A házaknál kántálási énekeket énekeltek, amelyek Jézus születésérol szóltak. A hatvanas évektol a kántálás szokása is nagyrészt megszunt Korondon.
    Karácsony: (december 25) a korondiak legnagyobb ünnepe. Legtöbben Jézus születését ünneplik, de a békesség és a család ünnepeként is számon tartják. Korondon helyi bethlehemezésrol nincs adat. Az 1930-as években azonban Atyhából belátogattak az ottani csoport tagjai. Karácsony elso napján nem rendeztek táncmulatságokat, helyette a mukedvelo színjátszók tartottak eloadást. Ezt a szokást ma is tartják. Az eloadást másnap megismételik, és ekkor táncmulatság követi.

    Aprószentek napja: (december 28), ezen a napon a fiúk 2-3-as csoportokba „aprószentekelni” mennek, főként a lányokhoz. A házba lépve egy verset mondanak, és egy vesszovel gyöngéden megveregetik a lányokat. Jutalmul kalácsot és pénzt kapnak.
    „És ha már nem lehet útjába állni a gazdasági fejlodésnek, akkor legalább meg kell menteni valamicskét a Föld eredeti képéből, egy-egy kis paradicsomi maradékot kell csinálni, hogy a késo utódoknak legyen hová elzarándokolniuk, ha látni akarják, milyen szép is volt valamikor a világ.”
    - Vasárnapi könyv, 1926. Január 26.-
    Szabadidős infrastruktúra


    A Korondra látogató vendégek számára ajánlott nyolc-tíz napos programok:

    1. nap: Útirány: Parajd – Szováta - Vármező
    Parajd: A Sóbánya és a termálfürdő meglátogatása, Rapsóné vára, Áprily Lajos emlékház, a sóháta természetvédelmi terület.
    Szováta: Medve-tó meglátogatása, fürdés
    Vármező: pisztrángtenyészet

    2. nap: Gyergyószentmiklós és környéke – Bucsin tető
    - a gyergyói – medence és a város megtekintése, Örmény központ
    - Szárhegy- a Lázár kastély megtekintése
    - a Gyilkos-tó és a Békás-szoros meglátogatása

    3. nap: Útirány: Székelyudvarhely – Székelykeresztúr – Segesvár
    Székelyudvarhely: Szent-Mihály templom, a Székely támadt vár megmaradt részének megtekintése
    Székelykeresztúr: Gyárfás-kúria, Petofi körtefája
    Fehéregyháza: István kút, Petofi -múzeum és az emlékmu megtekintése
    Segesvár: az óváros és a vár, valamint a vár-múzeum és Óratorony megtekintése

    4. nap: Útirány: Székelyudvarhely – Csíkszereda – Csíksomlyó – Madéfalva
    Csíksomlyó: a Ferencesek kegytemploma, a búcsújáró hely
    Madéfalva: az emlékmű megtekintése

    5.-6. nap: Kirándulás a Madarasi Hargitára, sátorozás, gyalogtúra a csúcsra
    A Zeteváraljá-nál található víztározó felkeresése, csónakázás a tavon

    7. nap: Farkaslaka – Korond
    Farkaslaka: Tamási Áron múzeum meglátogatása, Tamási Áron emlékmu meglátogatása, a romai katolikus templom felkeresése, séta a faluban
    Korond: Múzeumház megtekintése, kerámiaipar megtekintése, séta és vásárlási lehetőség a faluban

    8. nap: Útirány: Farkaslaka – Segesvár – Brassó – Sepsiszentgyörgy – Szent
    Anna-tó – Tusnád – Csíkszereda – Székelyudvarhely
    Brassó: Fekete templom, városháza Hontériusz szobra, Cenk kilátó
    Szent Anna-tó: Középeurópa egyetlen kráter tavának meglátogatása

    9. nap: Délelott fürdés Szovátán a Medve- tónál
    Délután Szejke fördo, Orbán Balázs sírjának és a székelykapuk meglátogatása. A székelykapu-kiállítás az udvarhelyszéki kapuk díszítomuvészetének bemutatását, a népi értékek megmentését célozza.

    10. nap: Útirány: Korond – Marosvásárhely – Kolozsvár
    Marosvásárhely: Vártemplom, Muvelodési palota, Petofi emléktábla, Korösi Csoma Sándor szobrának meglátogatása
    Kolozsvár: Mátyás király szüloháza, Szent Mihály templom meglátogatása
    Gyalog túrák, kirándulások:
    • Gordontető (953 m.), 3 óra 3 km. A Fehér – Nyikó forrása, onnan az Oroszhegyi nárciszmező (12 km, 5 óra)
    • Szencsed: egy csodálatos tanyavilág
    • Gyalogtúra a Firtosi várhoz és a Firtos hegyre: Korond kerámiaüzem – Súgó patak jobb partján felfele – Tóhely (tanya) – Firtos kútja (forrás) – Firtosvár – Firtos hegy útvonal. Piros sáv, 480 m szintkülönbség, 2 óra. A vár alaprajza még kiveheto, úgyszintén a vár udvarán a kápolna alaprajza. A néphagyomány egy csodálatos legendát oriz, ami a vár tündérének nevéhez fuzodik Firtos lova, a Firtos oldalán levo vulkáni törmelék-szikla alkotja. A mondája több változatban maradt fenn.
    • Énlaka: Az idegenforgalom fő vonzereje a kis dombvidéki faluban a kultur- és agrártörténeti emlékek, a muemlék jellegű épületek, lakóházak alkotják. Unitárius temploma műemléképület. Építészeti stílusa a késogótika jegyeit orzi. A templom a 15.század második felében épülhetett.

    Egyéb szabadidos programajánlatok:


    - horgászat a hegyi patakokban
    - vadászat
    - medveles

    Szervezett programlehetőségek: (árak megegyezés szerint)


    - szekértúra
    - kürtoskalácssütés
    - télen lovasszán túra
    - lópatkolás kovácsmuhelyben
    - szénacsinálás, tehénfejés a helyi gazdáknál
    - esztena látogatás, túró és sajtkóstolóval
    - télen disznóvágás
    - székelykapu faragás, zsindelykészítés

    Korond község vonzerő-leltárát elsosorban a természeti értékek (a hegykeret erdoségei, a nagyvadak és vizek) alkotják, melyeket szervesen egészítenek ki az emberalkotta értékek (a hegyvidék tanyavilága, a kerámiaipar, a népi kismesterségek, helyi tájmúzeum). Újabban a turisztikai szálláshelyek száma megnövekedett, számos panzió, hétvégi nyaraló, és hétvégi ház épült. Korond szálláshely kapacitása a jelenlegi turista forgalomhoz képest megfelelonek mondható.
    Összefoglaló
    .

    Korond községet tanulmányozva olyan egyedi értékekkel találkozhatunk, amelyeket kevés székelyföldi vagy más településen találunk. A turizmus szempontjából pozitívumnak számít, hogy az emberi eredetu és a természeti turisztikai tényezok egyaránt jelentkeznek a településen.
    A fő vonzerőt, azonban a néprajzi erőforrások, és ezen belül a népmuvészeti alkotások sokasága, változatossága és egyedisége jelenti. Korond egy olyan település, ahol a hagyományos mesterségek megorzése átalakult az érdeklodés központjává, egy látványossággá, ezáltal egy turisztikai vonzó tényezové. A községet nagyon sokan felkeresik, ennek egyik oka a kedvezo fekvése, a fo út jelenléte, a másik a népi kerámiakészítés hírnevének megnövekedése, amely már régen túllépte az ország határát. A korondi fazekasság esete a népmuvészet és az idegenforgalom összefonódásának egy jól szemléltetett példája. Korondon az elsodleges vonzás a látvány: a népmuvészeti és más áruk kirakodóvásár-szeru kiállítása, csábító elrendezése. A korondi árukínálat ma már nagyon változatos, a közhasználati cikkektol az emléktárgyakig mindent megtalálunk. A színhely a mozgalmas, hosszú korondi fo utca, itt a kereskedok vannak, közülük kevesen uzik az ősi mesterséget, a fazekasok a falu mellek utcáiban laknak, többnyire csak az előállítással foglalkoznak.
    Korond a fürdo virágzása idején híres turisztikai övezetnek számított. Fürdőjének rendkívüli nagy gyógyhatásáért nagyon keresett hellyé vált. Figyelembe véve a telep akkori és mai állapotát, az emberi felelotlenség példájával találkozunk. A terület feldarabolása és eladása, a park, villák eladása és lerombolása, a felelőtlenül végzett fúrások mind a meggondolatlanság eredményei. Ugyancsak ennek a példája az aragonit sziklán végzett robbantásos kitermelés, amely a kozetet feldarabolta és lehetetlenné tette a nagyobb dísztárgyak készítésére. A korondiaknak fel kell ismerniük, hogy kituno ritka természeti feltételekkel rendelkeznek, amelyek megorzése, és ésszerű fejlesztése mindannyiuk kötelessége.
    Korondon több olyan néprajzi értéket találunk, amelyek megőrzése a nagyközség kötelessége. Ide tartoznak a népi jellegű építkezések, az unitárius temetok régi kopjafái, a székely kapuk, és népszokások. Az oszlopos fejfák ritka, szép darabjait csodálhatjuk meg a korondi unitárius temetőben, ezek megőrzése szintén kötelessége a községnek.
    Korond csodálatos természeti környezete, történelmi emlékei és néprajzi értékei kiváló turisztikai feltételeket biztosítanak. A sósvízforrások felbecsülhetetlen értéku gyógytényezőt képviselnek, mely távlatokban gondolkodó beruházásra kínál lehetőséget.
    Korond óriási hírnevét bizonyítja hogy a világhálón rengeteg internetes oldalon olvashatunk a községről, úgy a belföldi mint a külföldi oldalakon. Egy érdekesség hogy ma már akár vásárolhatunk is az interneten keresztül a korondi népművészeti tárgyakból.

     

    Mentés

    Mentés

    Bejelentkezés